A recept Bódi Margó: Az én ízvilágom című könyvéből származik. DE! Az a receptleírás egy tragikomédia, annál szörnyűbb és pontatlanabb leírást én még az életben nem láttam. Volt olyan hozzávaló, ami végül nem is derült ki, hová kell, hogy kerüljön, és ez csak egy volt a milliónyi gond közül. Mondanom sem kell -mivel még évekkel ezelőtt, tapasztalatlan és naiv fejjel vágtam neki a sütésnek- olyan hajtépős idegroham és agyvérzésveszély lett a délutánom (Anyuéval együtt, persze :D), hogy olyat még nem láttott a környék... Háromszor főztem újra a krémet, mert kevés lett, nem szilárdult meg, satöbbi. Aztán laza 8-10 órás melóval elkészült ez az istenverése, mivel a vendégeknek csak kellett valamit adni, és hát ha már ennyi alapanyagot rápazaroltunk, sikerülnie KELLETT. Az eredmény (bár köze nem volt végül az eredeti recepthez és a megadott fotóhoz) viszont olyan csodálatos és isteni lett, hogy majd' elbőgtem magam a megkönnyebbüléstől! Nem sokkal később nekiveselkedtem még egyszer, és tanulva a korábbi bakikból (értsd világkatasztrófákból), feljegyezve a pontos mennyiségeket és módszereket, szépen megsütöttem megint. Így már bekerülhetett a Bibliámba is, s azóta is karrierem egyik csúcsának tekintem a családdal együtt.:) Frenetikusan, csodálatosan finom sütemény, összhatásban kicsit emlékeztet a marlenkára! Figyelem: a lapok eléggé törékenyek, de ha teljesen kihűtjük, és két tenyérrel nyúlunk alá vagy csak lecsúsztatjuk a sütőpapírról, tökéletesen kezelhetők.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!