Zsömlekeretes tükörtojás
Gimis koromban suli után gyakran jártunk át egymáshoz. Idő és kedvfüggő volt, hova kvártélyozzuk be magunkat. Akadt, ahol nagy volt a kert, volt, akinél hegyekben állt a dvd, meg olyan is, ahol a hűtő mindig tele volt. Mégis Balázs barátunknál tanyáztunk a legtöbbet, mert ha hét fős, összenőtt kis csapatunk beállított, egy kis zenehallgatásra és világmegváltásra, akkor anyukája tündéri mosollyal mindenkit végigkérdezett, hogy van, majd kapta a táskáját, és mint aki érzi, hogy komoly 16 évesek között nincs helye, közölte, hogy 10-re jön, addig ne csináljunk nagy kupit, és ha mindenképpen muszáj, akkor az erkélyen gyújtsunk rá. De hát a fene nagy szabadágnak is ára van, náluk soha nem volt a hűtőben semmi. A fejlődésben lévő kamaszgyomor meg ételt kíván, lehetőleg sokat. Úgyhogy egy idő után automatikusan 20 tojással és egy kiló kenyérrel érkeztünk. Aztán megnőttünk, elköltöztünk. Már senkit nem kell kitúrni otthonról, ha beszélgetni akarunk, igaz, azóta sokkal kevesebbet találkozunk. Megtanultunk főzni, és rájöttünk arra is, hogy a világot nem mi fogjuk megváltani. De néha, ha találkozunk, még be-beficcen egy-egy tojásos kenyér vagy zsemle. Csak hogy tartsuk a szokást. :)
