Kis hazánk igazi "befőzőország", ahol nyaranta felbecsülhetetlen mennyiségben rakunk el mindenféle gyümölcslekvárt, -befőttet és -szörpöt. Ahány ház, annyi praktika létezik a lekvárkészítésre, saját receptünk mellett pedig tízköröm-szakadtáig agitálunk - és ez így is van jól.  Van, aki hámozza a barackot, más meg nem, egyes helyeken darabolják a gyümölcsöt, máshol darálják, harmadhelyütt pedig felekben hagyják. Van, aki becukrozza, és éjszakára állni hagyja a sárgabarackot, más csak pár órát pihenteti, míg sokan rögtön főzik, sőt, vannak akik csak a főzés egy későbbi pontján édesítik. És egyáltalán hogyan kell főzni? Mennyi cukor kell bele? Szükséges-e zselésítő anyag, vagy elég a gyümölcs és a cukor? Egyáltalán mennyire folyósan tökéletes a lekvár? És lehetnek benne gyümölcsdarabkák? Ezekre a kérdésekre nincsenek egzakt válaszok, éppen ezért mi most csak egyféle receptet mutatunk meg, ami nekünk mindig bevált, és amit nagyon szeretünk. Senkit nem akarunk meggyőzni, hogy dobja el a bevált receptúrát, ugyanakkor, ha megteszik ez a módszer, próbálja ki! Kezdő lekvárfőzőknek viszont meleg szívvel ajánljuk, mert tényleg elronthatatlan, csak picit oda kell figyelni rá. Mert az első saját lekvár fogyasztásánál kevés nagyobb öröm van!