„- Nagymamaaaa, mi lesz az ebéd? - Cibereleves!” Ez a párbeszéd számtalanszor elhangzott gyermekkoromban… Az ebéd tényleges voltától függetlenül, mindig ezt a választ kaptuk. Persze, volt olyan is, hogy tényleg cibereleves került az asztalra. Pár hete, nosztalgiából készítettem újra, és rájöttem, hogy mennyire hiányzott... A világ legegyszerűbb és leggyorsabb levese. Nyáron nem mindig volt idő - azaz inkább ritkán volt idő - bonyolult receptekkel pepecselni a konyhában, az is előfordult, hogy hónap végére kiapadt a pénztárca. Ilyenkor nagymama vagy kiszaladt a kert végében álló szilvafához és lekapkodott pár marék gyümölcsöt, vagy ha még nem volt szezonja, a kamrában ott sorakoztak a befőttek, és onnan került elő a leves alapját képező szilva. Emlékeim szerint, forrón került az asztalra, amikor gyerek voltam, de most kivártam, amíg langyosra hűl. Nyáron a hideg verzió lesz a nyerő. :) A szilva az alap, de lehet hozzá tenni más gyümölcsöket is: az alma vagy körte nagyon jól passzol bele, de mindig a szilva domináljon. Én pár csepp citromlével, vagy egy marék ribizlivel savanyítom egy kicsit, úgy még jobban ízlik, de az eredeti receptben ez a lépés nem szerepel. Elvileg aszalt szilvából is lehet készíteni, de a manapság a boltokban kapható, agyonkénezett, cukrozott aszalmányok nem túl jók hozzá. Jó étvágyat hozzá!