A bonbonhoz

1. Előkészítés:
2. Az egész mandulát, amin a barnás héj is rajta van, áztassuk be forró vízbe pár percre, így könnyen kinyomható a mag a héjból. A megtisztított mandulaszemeket jól mossuk át, majd szárítsuk ki meleg helyen.
3. A kiszárított (ropogós) mandulaszemeket daráljuk át sajtdarálón apró szeműre, ha nedvesnek érezzük, tűzhelyen serpenyőben a darálékot tovább száríthatjuk - csak arra ügyeljünk, hogy ne pörköljük meg, ne barnuljon.
4. A durvábbra darált mandulát kávédarálóban pépesre daráljuk. Akkor a legjobb, ha a daráló belső oldaláról kanállal kaparhatjuk ki a masszát.
5. A porcukrot kristály nádcukorból daráltam - kávédarálóval.
6. Elkészítés:
7. A mandulamasszát (darálék) keverjük össze a porcukorral.
8. Öntsük hozzá először a víz felét, majd keverjük, gyúrjuk tovább a masszát.
9. Csak annyi vizet adjunk hozzá, hogy jól gyúrható anyaggá álljon össze. Ne essünk kétségbe, ha gyúrás közben gyakran leragad, ez normális.
10. A frissen tartó fóliába csavarva tegyük a hűtőbe a marcipánt (legalább fél órára, ha lehűl, könnyebben formázható).
11. A marcipán hűlése közben az aszalt szilvákat kisebb darabokra vágjuk (egy szemet 3-4 szeletre - de ez ízlés szerint változhat).
12. A lehűlt marcipánból kb. 3 cm átmérőjű golyókat gyúrunk - így könnyen ellenőrizhető, hogy egyforma méretűek legyenek a bonbonok.
13. A marcipán golyót két ujjal összelapítva középre tesszük az aszalt szilvát, majd a marcipánt visszahajtogatva bevonjuk a tölteléket - így ismét gömb formát kapunk.
14. Csokoládé előkészítése a bevonáshoz:
15. A folyamat titka a türelem és a temperálás. A csokoládét maximum 45 fokra szabad csak melegíteni és a felolvasztás után vissza kell hűteni 30-32 fokra, ekkor a legmegfelelőbb bevonásra. Nincs szükség csillagászati összegekbe kerülő konyhai hőmérőkre, a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a digitális lázmérő, csak használat előtt fertőtlenítsük azt.
16. Tegyünk fel egy lábosban vizet melegedni, de ne forraljuk fel, célszerű a tűzhely legkisebb fokozatán melegíteni.
17. Helyezzünk erre egy másik lábost (ne érjen bele az alsóban lévő vízbe) és törjük bele a csokit. Üveg edényt azért nem célszerű használni, mert az nehezebben hűl, mint a fém.
18. Amikor a csoki olvadni kezd, mérjük meg az olvadék hőmérsékletét, ha 38 fok fölött járunk, vegyük le az olvasztó lábost és úgy kevergessük pár percig, ezt követően mehet vissza a vizes lábosra tovább melegedni. Ez a türelemjáték, de nagyon megéri ennél a pontnál figyelmesnek lenni, különben könnyen túlhevül a csoki és nem lesz szép a végeredmény.
19. Mikor a csoki felolvadt (és nem érte el a 45 fokot), tegyük félre kihűlni, közben kevergessük. Türelmetlenebbek úgy gyorsíthatják fel ezt a folyamatot, hogy 2-3 kocka csokit dobnak az olvadékba, miközben kevergetik azt. A hőfokot ellenőrizzük a lázmérővel.
20. Amint a csoki visszahűlt, kezdődhet a mártogatás. Nem kell kapkodni, a csoki nagyon lassan kezd csak megszilárdulni. Ha a bevonás közben túl sűrűnek ítéljük meg a csokimázat, tegyük vissza a víz fölé kicsit melegíteni, ettől folyósabbá válik.