Gyermek koromban karácsonyra mindig egy hízott liba volt az ajándékunk vidékről. Ez felért egy kisebb disznóvágással. Anyukám leszedte a húsokról, belső részekről az összes zsírt, hájat, és kisütötte, az apróra vágott bőrökkel. Lett egy csomó libatöpörtyűnk és sok aranyló libazsírunk. ... A sütésre kiválogatott húsokat (melle, combjai kicsontozva), a saját zsírjában kisütötte. Majd ő is egy 5 l-es üvegbe rakott belőle az aljára egy réteget. Leöntötte folyékony libazsírra, és kitette a hidegre, hogy megdermedjen. Erre rakta a következő réteg húst, azt is leöntötte, ... és így tovább, amíg tartott a húsból. Fontos volt, hogy a tetején mindig zsír legyen. ... Zsírpapírral, "cukorspárgával" (nagyon vékony spárga volt) bekötötte és a kamrába tette. Így rakta el a libamájat is (néha a kacsamájat, ha liba helyett kacsákat kaptunk) - csak a sült májat előbb villával összetörte. ... Iskolába ilyen törtmájas zsíros kenyeret csomagolt uzsonnára.
