Elöljáróban annyit elmondanék, hogy élek-halok a különböző színekért, formákért, ízekért és állagokért, ha a főzésről van szó. Egy átlagos héten csak zöldségből 5-6 féle található a konyhámban, a gyümölcsökről, tejtermékekről és egyéb alapanyagról nem is beszélve. Tehát felmerül a kérdés: vajon miért tenném ki magam egy olyan helyzetnek, ahol mindössze 8, azaz nyolc hozzávalóból főzhetek egy hétig? Ugyanis pontosan ezt tettem.

A fenti képen az látható, hogy egy átlagos (későnyári) hétköznapon milyen színek és formák gazdagítják a konyhám repertoárját. Mondhatni, hogy a sokszínűség megszállottja vagyok. Nos, egy furcsa indíttatásból a mostani hétre erről (majdnem) teljesen lemondtam, és egy kihívás elé állítottam saját magam: csak nyolc hozzávaló felhasználásával, minél változatosabb és izgalmasabb heti menüt létrehozni. De miért és hogyan tettem ezt?

Az indíttatás

A dolog miértjét tulajdonképpen az egyszerű kíváncsiság szülte. Már egy jó ideje főzök magamnak, úgy érzem, biztos alapokon állok a konyhában. Talán egy kicsit bele is kényelmesedtem a bőségbe, és abba, hogy mindig minden kéznél van a főzéshez. Érdekes módon ugyanis a folyamatos bőséget bizony megszenvedi a kreativitás.

Ezért rántottam ki a lábaim alól a biztos talajt: hogy kiderítsem, lehetséges-e csupán egy maroknyi alapanyaggal is változatos, többé-kevésbé tápláló ételeket főzni. Így született meg a kihívás.

A szabályok

Az ötlet megvolt, már csak a megvalósítás kereteit kellett meghatározni. Úgy gondoltam, hogy a 8 hozzávaló épp elég kevés ahhoz, hogy kihívást jelentsen, mégis hagy némi lehetőséget a változatosságra. Ezek alapján létrejött egy lista, amiből 3 zöldséget, 1 gyümölcsöt, 2 szénhidrátot, 1 tejterméket és 1 egyéb terméket kellett valamilyen módon kiválasztanom.

A szerkesztőséget segítségül hívva, végül a kollegák sorsolták ki a végzetes nyolc alapanyagot, amik a következők lettek:

• sütőtök, kelbimbó, fehérrépa
• banán
• liszt, kukoricadara
• túró
• kókusztejkonzerv

Az első reakcióm viszonylag vegyes volt: ötletem sem volt, mihez fogok kezdeni a fehérrépával (eddig szinte mindig minimális mellékszereplő volt a konyhámban), és az egész hetes kelbimbóevéstől is kissé visszahőköltem. Ezzel szemben hatalmas előnynek éreztem a sütőtököt a szezonalitása miatt, a banánt, amivel szinte az összes reggelit és édességet letudhatom, és a kókusztejkonzervet, amit már eddig is sokszor, sokszínűen használtam.

Szóval mondjuk úgy, hogy lehetett volna jobb, de sokkal-sokkal rosszabb is az eredmény.

A nyolc kisorsolt hozzávalón kívül csupán négy dolog volt, amit szabadon használhattam: olaj, ecet, fűszerek és cukor. Ezek nélkül ugyanis elég nehéz lett volna bármit is főzni, és őszintén, nem akartam egy hétig nyers fehérrépát rágcsálni.

A sorsolás után rögtön elkezdtek kattogni a tekervények: sorra születtek a fejemben a lehetséges receptek, reggelik, ebédek és vacsorák, amiket a következő egy héten mind el is készítettem. Íme, ezt ettem a hét napban.

VASÁRNAP - hiányzik az élesztő

Reggeli

A legelső napon még viszonylag egyszerű, maguktól értetődő fogásokat készítettem. Reggelire például egy banánpalacsintát, aminek a tésztájába banán, kókusztej és liszt került. A látvány és az íz miatt egy kis túróval tálaltam, és meg is volt a tápláló napindítóm.

Ebéd

Az ebéd kissé elvette a kedvem a dologtól, ugyanis ekkor jöttem rá, hogy egy valami nagyon fog hiányozni a héten: az élesztő. Azaz, jobban mondva a kelt tésztás péktermékek. Ez akkor jutott el az agyamig, amikor a sütőtökös hamburgeremhez próbáltam bucit sütni.

Annak ellenére, hogy direkt süteménylisztet (azaz olyan lisztet, amiben alapból van sütőpor) vettem a hétre, a hamburger zsemléje természetesen nem lett az igazi. Töményebb és szárazabb volt, mint az élesztős, de egynek azért mégis elment. Ezzel szemben maga a tökös pogácsa életem egyik legjobb vegetáriánus burgere volt. Kívül ropogós, belül pedig omlós és fűszeres, így gyorsan elfelejtettem a buci kudarcát.

Szintén új kedvenc született a savanyított kelbimbó képében: egy olyan elképesztő savanyúság ez, ami nálam ezek után biztosan erősíteni fogja a klasszikusok (káposzta, cékla, uborka) csapatát a hűtőben.

Vacsora

Mivel a legtöbbször vacsorára kenyeret eszem, így a héten is ezt a vonalat próbáltam követni, csak kenyér nélkül. Az első este fehérrépából sütöttem tócsnit, ami szinte levert a lábamról. Mivel nem olyan vizes, mint a krumpli vagy a cukkini, sokkal ropogósabbra sült. Mellé egy kis körözöttet kevertem be.

HÉTFŐ - sosem próbált kombinációk

Reggeli

Az első nap vegyes sikerei és kudarcai után újult erővel léptem be a konyhába. Ott ugyanis olyan izgalmak vártak rám, mint például egy édes tortilla. A mélyhűtőmben mindig lapul néhány (lisztből, vízből és olajból gyúrt, tehát megengedett) lap, amit eddig sosem ettem édesen, mindig csak sósan.

Az édes túrókrém, sütőtökvaj és banán azonban teljesen új dimenziókat nyitott meg számomra, amiket a kihívás után is gyakran fogok majd látogatni.

Ebéd

Az ebéd viszonylag eseménytelenül telt, legalábbis a főétel szempontjából. Egy gyors, hamis curryt főztem sütőtökkel és fehérrépával, fűszeres kókusztejben. Semmi extra, ennek én inkább a friss fűszeres, gazdagabb verzióját szeretem, de azért így is jól esett.

Ami nagyobb meglepetést tartogatott számomra, az a sütőtökös pite volt. Azon belül pedig a tészta. Már többször készítettem ennek a desszertnek a klasszikus verzióját, aminek vajas tésztája viszonylag egyszerű, omlós és ropogós. De mivel vajam nem volt ezen a héten, kreatívnak kellett lennem.

Ekkor ismertem meg az olajos-omlós tészta receptjét. Teljesen más zsiradék, mégis ugyanaz az omlós, porhanyós állag: ez a vegán pite egy kész csoda!

Vacsora

Estére sütöttem egy öntött kenyeret, ami már egy fokkal jobban sikerült az előző napi buciknál. Ezt falatoztam sós túrókrémmel és a kedvenc kelbimbós salátámmal. Ehhez csupán kelbimbó, balzsamecet és némi fűszer kell. Mély, karamellizált (enyhén égetett) aromája utánozhatatlan.

KEDD - éttermi élmény nyolc hozzávalóból

Reggeli

Mivel rohanósabb napom volt, a reggelit gyorsan letudtam: néhány szelet sütőtökkenyér, sós túrókrém és egy banánturmix (a hígított kókusztejnek hála). Az ebéd annál extravagánsabbra sikeredett.

Ebéd

Tudtam, hogy a sütőtökkrémlevest egyszerűen nem hagyhatom majd ki, főleg úgy, hogy adott volt a tök mellé a kókusztej is, ami nekem külön kedvenc párosom. A levest jó alaposan megfűszereztem, és a tortillából ropogós chipset készítettem mellé. Ilyen formában még sosem ettem ezt a levest, de mától bekerül a receptkönyvbe.

Másodiknak pedig japán gyozát készítettem zöldséges töltelékkel. Ezt az apró tésztatáskát mindig is ki akartam próbálni, és úgy gondoltam, hogy ez a hét tökéletes alkalom lesz erre. A tészta egyszerűen vízből és lisztből készül, a töltelékhez adott három zöldség, a főzés módszere pedig nem mindennapi.

Pár pillanatig el sem hittem, hogy a fenti képen látható menüt mind házilag készítettem, mindössze nyolc alapanyagból. De így van, ráadásul nagyon finom is volt.

Vacsora

Vacsorára lefsekenyeret sütöttem, ami egy norvég lepény, és általában krumpli kerül a tésztájába. Krumplim ugyan nem volt, de sütőtököt használhattam, így született meg ez a csodás, narancssárga lepény, amit egy gazdag, kókusztejes fehérrépakrémmel és egy friss, savanykás-édeskés sütőtöksalátával fogyasztottam el.

SZERDA - a por fokhagyma kész tragédia

Reggeli

Ezen a napon egy édes polentával indítottam, ami tulajdonképpen egy tejbegríz is lehetett volna, csak kókusztejjel és kukoricadarával. Szerintem az egyik legesztétikusabb reggelim lett a héten, de ami fontosabb, hogy szerencsére finom is volt.

Ebéd

Így a negyedik főzős napon feltűnt, hogy valami nincsen rendben az ízesítéssel. Valami nagyon hiányzott, és egy darabig nem tudtam, hogy mi az. Aztán leesett: a friss fokhagyma.

Alapesetben elég bőkezűen bánok a fokhagymával, amit most nyilván nem tehettem meg. Kiskapuként vettem ugyan fokhagymaport (mint fűszert), amit bele is szórogattam az ételekbe, de az eredmény mégsem lett ugyanaz.

Ezt az ebéden is éreztem: sült túrós puliszkát készítettem egy sütőtökös-fehérrépás gratinnel, és mindkettő ezerszer finomabb lett volna jó pár gerezd friss fokhagymával. De hát ez van, nem lehet minden tökéletes.

Vacsora

Este visszatért a már korábban elkészített sütőtökös lefsekenyér némi balzsamecetes kelbimbóval és körözöttel.

CSÜTÖRTÖK - életem első rendes gnocchija

Reggeli

A vasárnap reggel palacsintáit újraálmodtam, és banán helyett sütőtökkel készültek. A torony mellé még egy banánturmix, és el is teltem ebédig.

Ebéd

Készítettem már párszor gnocchit, de sosem vittem el a maximumig. Valami most arra késztetett, hogy ezt megtegyem: a sütőtökös tésztának megadtam azt a tökéletes külsőt, amitől tényleg gnocchi lesz a gnocchi.

Ha egy villa hátulján végignyomjuk a kis gombócokat, apró redők lesznek rajtuk, így könnyebben felveszik a szószt (jelen esetben a kelbimbós, fűszeres, kókusztejeset), és sokkal látványosabbak is. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, isteni volt.

Vacsora

Este a sütőben ropogósra pirítottam néhány felvágott tortillalapot, ami mellé a maradék fehérrépakrémet és némi reszelt sütőtöksalátát tettem.

PÉNTEK - sütőtökleves, de nem ÚGY

Reggeli

A nap egyszerű reggelije mellett még nem sejtettem, hogy milyen fantasztikus ételek várnak majd rám délben. Napindítónak sütőtökkenyér és körözött (kicsit már hiányzik a joghurtos granolám).

Ebéd

Amikor rátaláltam a currys kókuszleves koncepciójára, már előre sejtettem, hogy itt valami nagyon finom van készülőben. A leves lényege, hogy a kókusztejet valamilyen zöldségpürével (jelen esetben sütőtökkel) és fűszerekkel pürésítjük csak úgy, főzés nélkül. Ezután tészta és sült zöldségek kerülnek rá, így lesz teljes a fogás.

Ami pedig további csodálkozásra ad okot, hogy a leves hidegen és melegen is fogyasztható. Mivel már elég rendesen benne vagyunk az őszben, én inkább a melegítés mellett döntöttem.

Került még a leves mellé egy fehérrépás tésztájú palacsinta és egy szelet a sütőtökpitéből is. Három fogásos ebéd és csak nyolc hozzávaló? Lehetséges!

Vacsora

Talán kicsit már éreztem a vég kezdetét, mert estére egy egyszerű sült sütőtököt készítettem. Fogytak az ötletek és a lendület, én pedig éhes voltam. No sebaj, egy klasszikus sült tök mindig jól esik.

SZOMBAT - méltó zárás a kedvenc desszertemmel

Reggeli

Az előző estéről pár szelet sült tök és az utolsó maradékok: némi lefse, egy kis körözött jutott reggelire. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon kicsit nem unom az ízeket, de az utolsó napon talán ez megengedett.

Ebéd

Egy újabb tésztás étel, amit többé-kevésbé el tudtam készíteni a korlátozott hozzávalóimmal: a lasagne. A kókusztejből ugyanis meglepően finom besamel lett (egy kis olaj és liszt segítségével), a szószt pedig sütőtökpüré helyettesítette. A sajtot hiányoltam ugyan, de összességében finom lett.

Az utolsó napon, holmi ajándékként, gondoltam, meglepem magam az egyik kedvenc desszertemmel. Ez sorsszerűen pont banánból, cukorból és kókusztejből készül, és ahhoz képest, milyen gyorsan megvan, elképesztően dekadens. Ez volt az én jutalmam az egy hetes folyamatos főzésért.

Vacsora

Nos, megérkeztem hát, itt van az utolsó este. Egy igazán vegyes hét volt ez, ahol tanultam is, ettem is, hibáztam és tökéletesítettem is. Megyek, vacsorára megpirítok egy kis polentát a savanyított kelbimbó és a maradék saláták mellé, aztán holnaptól újból telepakolom színekkel a konyhámat.

Mivel lettem okosabb?

Azért vetettem bele magam ebbe a kihívásba, hogy megnézzem, mire vagyok képes korlátozott lehetőségekkel. Nos, ezen a téren abszolút elégedett vagyok, ugyanis igen sok, nagyjából különböző étel született a hét nap alatt.

Meg kell említenem, hogy peszketáriánusként nekem nem jelentett nagy problémát, hogy szinte teljesen vegán étrendet folytattam egy hétig. De még engem is értek meglepetések, hogy mennyi minden lehetséges - majdnem - csak növényi alapanyagokkal.

Ami hiányzott: a kenyér és az élesztő, a gabonák (a végén kezdtem unni a sok tésztát és polentát), az édes reggelik, a friss fokhagyma és gyömbér.

Ezeken kívül teljesen jól megvoltam az adott alapanyagokkal, úgy érzem, maximálisan ki tudtam őket használni. Mindenesetre kicsit örülök, hogy vége van a hétnek, és visszatérhetek arra a bizonyos jól ismert talajra, ahol több mint három zöldség és megannyi lehetőség vár.

Fotók és receptek: Lakos Benedek

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!

Szívesen főznél együtt Steiner Kristóffal, Gáspár Beával, Sztarenki Dórival, Fancsikai Eszterrel vagy éppen Sass Danival? Most itt a lehetőség, a Nosalty és a Knorr közös Élményfőzésein ugyanis élőben főzhetsz együtt a sztárokkal, ráadásul még otthonról sem kell kimozdulnod, online csatlakozhatsz!
Az Élményfőzésről itt tudhatsz meg többet!

---

Még több személyes történet a Nosalty szerkesztőitől:

• A sajttorta, aki Hungarikum akart lenni – kékszőlős, sült ordatorta
• „Így tanultam meg rizst főzni” – egy anyuka anekdotája a rizsfőzésről
• 5 ok, ami miatt hálás vagyok, hogy ételallergiás lettem