(Raphanus niger) A fekete retek Ázsia területéről származik, és már az ókori egyiptom papjai gyógyászati célokra olajat készítettek a fekete retek magjából. Az őszi és a téli (fekete) retek a legnagyobb gumójú és télen is jól tárolható. Ez a gyökérzöldség nemcsak tápértékéről, de még inkább gyógyhatásáról híres. Illóolajban, C-vitaminban, káliumban, vasban és foszforban gazdag. Antioxidánstartalma magas. A népi gyógyászatban epe- és májtisztító hatású szerként közismert, de ugyancsak jó rekedtség, köhögés, megfázásos betegségek ellen. A vörös- és fokhagymához hasonlóan a fekete retek is baktérium- és vírusölő hatású, immunerősítő szer. A félbevágott retek alján talpat vágunk, majd közepét kivájjuk és mézet töltünk bele. Fóliával alaposan becsomagoljuk és 24 órára a hűtőszekrénybe állítjuk. Ezalatt az idő alatt a méz átveszi a retek ízét és vitamintartalmát, melyet az üregből fogyasszunk el. Ezután egy kicsit mélyíthetünk az üregen és újabb adag mézet tölthetünk bele. Fontos: A "reggel méreg, délben étek, este orvosság" mondás némi elővigyázatosságra, mértékletességre int fekete retekkel kapcsolatban. Fogyasztását nem a napszakok szerint érdemes korlátozni, hanem inkább csak az egyéni érzékenységre érdemes figyelni. A "reggel méreg" kitétel annyiban igaz, hogy éhgyomorra nem jó retekfélét enni: szakértők legalább egy szelet kenyeret ajánlanak mellé, különösen az érzékeny gyomrúak számára. Reteklevet üres gyomorra semmiképpen nem tanácsos inni. Gyomorhurut (gastritis), gyomorfekély, epekő, valamint az epeutak elzáródása esetén nem ajánlatos a retekfélék fogyasztása, különösen a fekete retek kerülendő. (Forrás: Házipatika)