A világ húsvéti gasztrohagyományai legalább olyan változatosak, mint a karácsonyi menü tradíciói. Itt is van nekünk rögtön az eredetileg lengyel szokás, a családi vajbárány (baranek wielkanocny) készítése, közösen, vidám hangulatban (erről majd később). A kézzel, különböző eszközökkel, tompa késsel formált állatka ugyanúgy az asztalon várja a „feláldozást”, mint a főtt tojás, a friss tavaszi retek és újhagyma, a sonka, a torma és a kalács. Utóbbira mehet is a vajbárány java.
Szimbolikus vajszobor
Szimbolikáról van szó a vajfigura esetében is: Jézus a bárány, ahogy a Bibliában is Isten bárányának hívják több alkalommal. A vajtömbből faragott, épített húsvéti bárányka nyakába gyakran kötnek piros szalagot, szemeit szegfűszeggel, szegfűborssal oldják meg, gyapjas testét néha csak a vaj finom texturálásával készítik el, máskor fokhagymanyomóval készítenek rá valóságosabb bodrokat.
Lengyelországból persze hamar hódító útjukra indultak a barik, az Egyesült Államokban a ‘60-as években New York állam Buffalo városában Ma Malczewski kezdte el nagyüzemben gyártani a saját bárányait, a vállalkozás pedig abszolút beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A chicagói Danish Maid Butterrel együtt évente a húsvéti időszakban 100 ezer bárányalakot adnak el.
A helyzet az, hogy a „butter lamb” kifejezésre keresve a Youtube sok videót dob fel és a képtalálatok száma se kutya! Illetve éppen, hogy kutya: igazából nagyon jól lehet mulatni a különböző vajbárány-adaptációkon. Ha még futna Fábry Sándor Dizájncentere, szívesen javasolnánk neki a húsvéti zsiradékfigurák gazdag internetes népművészetét. Orosz agárnak álcázott riadt darab, fogpiszkálókkal lábakra állított birodalmi lépegető, Johann Sebastian Bachra hajazó bari is a lehetséges inspirációkat képezi.
Saját vajbárány készítése
Élcelődhetek itt a más bárányán, de éppen addig tehetem, míg egy sajátot nem gyártok… ami meg is történt. Több tutorial-videó megtekintése után egy bő 5 perccel a szeánsz előtt kiszedtem a vajtömböt a hűtőből, majd nekiálltam a procedúrának. Vajat ugye leginkább szobahőmérsékleten érdemes tárolni (ha gyorsan fogy), de ha mégis a hűtőbe kerülne, és nem gondolkozunk előre, akkor általában szomorúan vágjuk le a kemény vajszilánkokat, amiket még a meleg pirítós is alig olvaszt el. Nem úgy most! Az 5 perces pihenés gyors lágyulással járt, gyorsan kellett cselekednem.
Nyilván ilyenkor hívnak többen telefonon azok közül, akiknek nem tudom csak úgy lazán bemondani, a ráérsz most kérdésre, hogy: „Nem bocsi, vajbárányt csinálok”. Inkább nem magyaráztam és imádkoztam, hogy a sebes telefonbeszélgetés alatt ne olvadjon még jobban meg a két kis tégla, amit testnek és fejnek szántam. A testre lett illesztve a fej, amit megfaragtam, két kis háromszög (kiderült aztán, hogy lehettek volna kisebbek is) és végül jött csak az igazán jó móka: a vaj fokhagymanyomóval való „gyapjúkészítése”.
Először a kedvenc, profi fokhagymanyomóval álltam neki, de valamiért túl szabályos és precíz csíkokat nyomott, így átváltottam a régi, béna eszközre, édes nosztalgiával, hogy a profinál nagyobbat megy majd a retró.
Egyébként nem így lett, teljesen ugyanolyan gyapjút adott a régi is, de a lelkemnek jobban esett. Sajnos nem pufi, göndör kis pamacsok keletkeztek, hanem korrekt raszták, szóval mire beborítottam a barit, nekem nem orosz agár lett, hanem inkább egy puli. Oké, a végére meg Shrek, a merinói ürü, akiről azért cikkeztek annyit, mert 6 évig senki sem nyírta meg, úgy bóklászott Új-Zélandon.
Mivel sajnos az említett szegfűszeg nem volt itthon, ezért helyettesítettem, amivel csak lehetett, csillagszemeket feketehagymamaggal készítettem neki és egyre kedvesebb lett a szívemnek, minden új fűszer, amivel megpróbálkoztam, más személyiséget adott neki.
Mindenekelőtt, nem tudok tőle elvonatkoztatni, hogy ez a bárány egy kutya. De itt volt például a Frakk Károly bácsijára hajazó első verzió, aminek a szemei tápiókagyöngyök voltak, kis filctollas rásegítéssel. A következő bárány helyett Makk Marci kissé bárgyú vigyorát sikerült megidézni a fürtös paradicsomszár kis darabjával, mondjuk, most utólag látom, hogy a „haj” kicsit megszaladt és kontyot hordott a Marci.
A következő vajbárány, nos, ő karácsonyi fazon lett… olyan Rudolfos talán. De van itt a ‘90-es évekből megismert Happy Box Nici bárányka „feketepiaci” verziójából is. A kedvencem, a végső bárány pofája keskenyebb lett, kicsit szabtam belőle, gondoltam is jócskán Dr. Krasznaira, hogy hogyan képes annyi egyforma arcot kreálni, amikor ez a bárány minden kis simítással átalakult. Azt az egyet sajnálom, hogy végül nem társas buli lett a bárányozás, csak magamban kuncogtam, de a legközelebbi ilyen alkalomra eseményt szervezek, húsvét előttre. A belépő egy nagy kocka vaj lesz!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Megannyi érdekes, különleges húsvéti cikk és recept vár:
