Van, hogy lekvár lesz a gyümölcsből és van, hogy alkohol. És van úgy, hogy ez a rendszer teljesen felborul, és az alkoholból lesz lekvár. Például a sörlekvár esetében is ez történik: a közkedvelt, szénsavas italból készíthetünk fanyar, édeskés zselét. Izgalmas, telt ízeivel érdekes tagja lehet a szekrény tetején sorakozó befőttcsapatnak, főzzünk idén nyáron sörlekvárt!
Egy hazátlan lekvár
Nem mondhatnánk, hogy bármelyik nemzetközi konyhának a sajátja lenne a sörlekvár. Nincs kifejezetten tradicionális receptje, szigorúan magszabott alapanyagai vagy kőbe vésett elkészítési módja.
Olyan országokban vehetjük esetleg észre, ahol hagyománya van a jó minőségű sörnek: Írország, Csehország, Belgium és az USA egyes területei például ilyenek.
Ezeken a helyeken a gasztronómiára is valamelyest hatással volt a sör, létrejöttek olyan hideg előételek, szószok és raguk, amelyek erre az alkoholos italra építkeznek.
Ezért talán nem is olyan meglepő, hogy egyszer csak megszületett a zselés sör, vagyis a sörlekvár gondolata.
Alkoholos ízmámor
Ha kóstoltunk már borlekvárt (egyes magyarországi borvidékeken találkozhatunk vele), akkor lehet elképzelésünk arról is, hogy milyen lesz ugyanez sörrel. A sörlekvár kellemesen keveri az édes, savanyú és kesernyés ízeket, egyik sem túl erős ahhoz, hogy leterhelje az összhatást.
Érdemes inkább egy telt barna sört választani, ezek ugyanis alapból édesebb és kevésbé keserű profillal rendelkeznek. Ha ezt kiegészítjük cukorral és egy kevés almaecettel, összeáll a kép.
Az ecetre igazából nem is az íze miatt van elsősorban szükség. A savasság a zselatin megkötését segíti, így a lekvárunk nem marad folyós. Szinte alig fogjuk érezni, hogy egyáltalán jelen van az ecet íze a sörben.
Sörfőzde a konyhában
Nagyon kíváncsian vártam a saját sörlekvárom eredményét, főleg azért, mert egy különlegesebb sört választottam hozzá: Guinness ír fekete sört. Ízben elképesztően gazdag, édeskés-malátás, úgy gondoltam, hogy ehhez az izgalmas kísérlethez pont jó lesz.
A sörön kívül még cukor, almaecet és valamilyen zselatin vagy pektin kerül a lekvárba. Én lapzselatint használtam, ettől kellően szilárd lett az állaga.
A sört a cukorral és ecettel felforraltam, közben a lapzselatint hideg vízbe áztattam. Amikor a sör felforrt, levettem a tűzről és hozzákevertem a kinyomkodott zselatint. Sterilizált üvegekbe töltöttem, miután pedig kihűlt, átraktam a hűtőbe.
A főzés alatt ne ijedjünk meg, ha nagyon felhabzik a sör, ez el fog múlni, miután levesszük a lángról. Figyeljünk oda rá, nehogy kifusson. Érdemes egy kanállal (a húsleveshez hasonlóan) lemerni róla a fennmaradt habot. Így teljesen tiszta, buborékmentes lesz a kihűlt zselé.
Nem vagyok egy hatalmas sörimádó, de ez a lekvár mégis képes volt lenyűgözni. Az a keserű íz, ami néha nagyon tolakodó tud lenni a frissen csapolt italban, itt háttérbe vonul. Nem túl édes, épp csak annyira, hogy a mellé felkínált sós ételeket izgalmasan feldobja.
Én egy érlelt hermelint készítettem mellé, amit egy vastag szelet barna rozskenyérre halmoztam. A sajt erőteljes íze jól fogadja a sörlekvár üde és édes frissességét.
Karakteres sajtok vagy sült húsok mellett próbáljuk ki, mindenképpen sós ízekkel párosítsuk. Igazi füstös kocsmahangulatot teremt. Egészségünkre!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Itt a befőzés szezonja, készülj fel velünk:
