Immár egyre több hazai étterem dolgozik „small plate” tálalással és étkezési formával… vagy legalábbis a meghonosításán ügyködnek. Egy olyan országban, ahol mindenki előtt ott van a saját mélytányérja, lapostányérja és még a salátás/savanyús is sokszor külön, egyénileg értendő, porciózva. Kemény dió, pedig egy ilyen kistányéros, „small plate” stílusú étkezés olyan élményt ad, amire könnyen rá lehet szokni. Már, ha az emberben nem él egy Joey Tribbiani, aki „nem ad a kajájából”.
A small plate születése
Először is tisztázni kell, hogy mi az a small plate, ami nem teljesen keverendő össze a spanyol tapassal, az olasz antipastival, a török/görög/közel-keleti mezzével, a koreai banchannal. Valamikor a millennium környékén Amerikában kezdték el a felsorolt nemzetek konyhaművészetének legjobb részeit lecsípni és egyes éttermekben átalakítani a tálalási, étkezési formát. Persze, mindennek az alfája és ómegája, a spanyol tapas eleve kulturálisan, a spanyolajkú lakosság miatt közel áll az Államokhoz.
Az addigi szép nagy adagok helyett visszavettek egyrészt a tányérok méretéből, az ételek adagolásából, ezáltal pedig á la carte (vagyis az étlapról választva) választékukat újrahangolták és az árazást is optimalizálták.
Olyan módon, hogy egy nagy tál étel helyett többféle kisebbet lehessen rendelni, akár személyenként, akár asztalonként úgy, hogy több lehetőség legyen az ízek, jellegek, fogások variálására.
A kistányéros étkezés alapvetően nem egyenlő azzal, hogy az előételek érkeznek ilyen rendszerben (bár ismerünk ilyen megoldásokat is). Sokszor az egész ebéd/vacsora sok, több és még több tányérból fogyasztandó, egyszerre feltálalva az előételnek számító falatokat a főételes tételekkel. Például egy jó steakkel, ízlésesen felszeletelve, hogy a vacsorapartner is kóstolhasson belőle. Hogy együtt fogyasszuk el.
Könnyebb dönteni
Óriási megoldás azoknak, akik nehezen döntenek egy étteremben és még a pincérnek való diktálás során is variálnak, változtatnak, majd két perc múlva meggondolják magukat. Ilyenkor nincs „monogámia”, mehet a szemezés és falatozás több tányérral, megannyi ízzel és jelleggel. Ez nem egy lineáris, szabályos dolog, nem úgy kell elképzelni, mint az előétel/leves, főétel és desszert sort, mert egy small plate étteremben sokszor összeérnek mindezek.
Amik még összeérnek, azok a kezek és az élmények. Egyetlen közös dőzsöléssé, ami egyébként tőlünk sem áll távol, hiszen egy vasárnapi ebédasztal is lehet olyan változatos, mint egy kistányéros fogásokkal megpakolt. Főleg egy nagyobb családi esemény kapcsán, amikor persze nem kicsi, hanem nagy jénaiban várakoznak a rántott húsok, egyik tálban gőzölög a krumplipüré, a másikban a főtt rizs, mellettük foglal helyet az uborkasaláta, a cékla is. Lényegében csak össze kell válogatni az előttünk lévő tányérra. Szóval mégis van ám közösködés, csak egy picit másképp.
Ezért még bizalmatlanok vagyunk. Hát hogy oldjuk meg, hogy jusson elég hús, hal, saláta, izgalmas zöldséges fogás is? Mi van, ha a mellettünk ülő vércse rámegy az összes kacsahúsra, mi meg lemaradunk, és padlizsánt rágva kell mosolyogni? Ha elengedjük magunkat egy ilyen alkalommal, akkor az ilyen jellegű „szorongások” is elmaradnak majd, mert egyszerűen minden falatnál belefutunk valami kellemesbe, harmonikusba és esetleg az előző falattal rímelőre. Nem lesz indíttatás, hogy csak a kacsára pályázzunk.
Egy élmény miatt éhen maradni?
És hogy fogunk jóllakni? Nagyon egyszerűen, pontosan olyan módon, ahogy egy degusztációs menü során. Annyi, de annyi ízzel, fűszerrel, új aromával, textúrával találkozunk, hogy egészen hamar telítődünk ezzel a sokféleséggel. Ráadásul nem is feltétlenül a szétcsattanok és lepattan a farmerről a gomb stílusban, hanem valahogy könnyedebben. Nem annyira sokat eszünk, hanem inkább sokfélét. Mellesleg ez is jó kis titka a mediterrán népek csinos testalkatának.
Falás helyett csipegetés. Sok zöldséggel, aránylag kevesebb szénhidráttal, rengeteg hüvelyessel, jóféle sajtokkal, kiváló húsokkal és hallal.
Persze, vendéglátói szempontból, üzleti alapon is jól működő ez a modell, hiszen kevesebb pazarlást eredményez, sok minden csak á la minute tud elkészülni. Ráadásul, amikor egy nagyobb társaság ül be egy small plate étterembe, könnyen megszaladhat a rendelés sora kistányéron duplázásokkal, sokféle ízlés találkozásával.
Amit pedig utoljára hagytunk, de talán mindennél fontosabb: Az együtt evés összekovácsoló erejét és érzelmi töltetét is megsokszorozza a közös tálakból való cseresznyézés!
Szerző: Pákozdi Nóra
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Olvass további véleményeket a vendéglátás, a gasztronómia helyzetéről:
