A rizottó főzésének fondorlatait elég csak egyszer megtanulni az életben (persze ekkor nem árt alaposan), a levizsgázás után pedig a házi szakács jutalma nem más, mint a rizses egytálétel kénye-kedve szerint történő alakításának szabadsága. Dönthet úgy, hogy más gabonával dolgozik, esetleg a felöntéshez használt alaplevét ízesíti izgalmasra, a zöldségeken babrál valamennyit, sajtot cserél, más alkoholokkal kísérletezik. A rizottó szabadsága tényleg oly’ nagy, hogy akár még gyümölcsöt is tehetünk bele – természetesen meghatározott keretek között haladva… nehogy egy adag sajtos-boros gyümölcsrizs landoljon a tányérunkban.
Milyen gyümölcsöt?
Érdemes a gyümölcsöt úgy választani, hogy az inkább kiegészítsen, semmint elnyomjon, beilleszkedjen a már kialakult ízkeretbe. Tehát mindig egy másik zöldség társaságában használjunk gyümölcsöt (azért is, hogy ne legyen túl édeskés a végeredmény), ezek párt alkotva kerüljenek a rizottóba.
Válasszunk inkább savanykásabb, fanyar, komplex ízprofilú gyümölcsöket, amelyek nem túl egzotikusak. Hagyatkozzunk az ízlelőbimbóinkra, próbáljuk meg már előre elképzelni a csodás aromákat, az is segít majd!
Néhány gyümölcs, ami működhet rizottókban:
- körte, alma, birs: gyökérzöldségekkel, esetleg gombával párosítható, sajtként illik hozzá a parmezán, cheddar, gouda, kékpenészes sajtok
- bogyós gyümölcsök: kiválóan illik a céklához, fehér helyett vörösborral öntsük fel a rizottót, ne fűszerezzük túl erőteljesre és sajtból is lágyabb aromájút használjunk, mindig legutoljára adjuk a fazékhoz a szemeket, nehogy szétfőjenek
- szilva: hasonlóan használhatjuk, mint a bogyósokat, tehetjük még őszies hangulatú, sütőtökös/édesburgonyás rizottókba is
- rebarbara: önmagában abszolút nem lesz édes, sőt, savanyú hangulatot teremt majd a fazékban, ezt, ha kell, ellensúlyozhatjuk minimális édesítéssel, fűszerezéssel, a leveles zöldségek mellett jól mutat
- füge: talán a legédesebb az összes kiegészítő közül, már pár szemmel is erőteljes hatást érhetünk el gombás, céklás, sütőtökös rizottókban
Milyen módszerrel?
A gyümölcsöket kétféle módszerrel rejthetjük el a rizottóban: mindkettő kellően erőteljes ízt produkál, az eltérést elsősorban a különböző gyümölcsök különböző tulajdonságai okozzák.
A gyümölcsöt belefőzhetjük az alapba: ilyenkor teljesen szétfőzzük, alaposan karamellizáljuk, ezáltal előhívva belőle a legmélyebb aromákat. A hagyma dinsztelése után, még a rizs hozzáadása előtt kell teljesen szétpárolni a gyümölcsöt, alacsony lángon, fedő alatt, néha átkeverve, míg teljesen össze nem esik és puha nem lesz. Ennek az eljárásnak kitehetjük az almát, körtét, birset, fügét és szilvát – tehát minden keményebb, lassabban puhuló gyümölcsöt.
A gyengédebb, puhább delikvenseket (bogyósok, rebarbara) inkább a főzés végén keverjük a már majdnem teljesen kész rizottóhoz, miután a sajt és a vaj is belekerült a lábosba. A visszamarad hő még épp elég lesz ahhoz, hogy enyhén átpárolja a gyümölcsdarabokat, azok azonban nem fognak szétesni, egészben megmaradnak a rizottó krémes rizstengerében.
És mégis miért?
A gyümölcsök fanyarsága kiváló kontrasztot képez a zöldségek gyakran földes, mély ízeivel, valamint a legtöbb sajthoz is finoman simulnak enyhén édeskés aromáikkal. Emellett tovább gazdagíthatjuk a rizses egytálétel sokszínűségét, magát a fogást is egy fokkal egészségesebbé tehetjük, ha kiegészítjük a zöldségek mellett gyümölccsel is.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több izgalmas konyhai tipp és furfang vár: