Egy valamire való vidéki lakodalomban ott volt minden az asztalon, ami szem-szájnak ingere. Ilyenkor többnapos készülődés előzte meg az ünnepséget, és a családok a legjobb falatokat tették a vendégsereg elé. De mégis mit ettek pontosan a vidéki lakodalmakon? Vegyük végig a menüsort, és ha kedvet kaptunk egy-két házias fogáshoz, készítsük el őket akár otthon is.
Pecsenye, hurka, kolbász, káposzta, kása, kalács és rétes – a véget nem érő, hosszú menüsorhoz. Így néztek ki a paraszti lakodalmi asztalok a 18.-19. században. A 1700-as és még az 1800-as években is gyakori volt a hosszú, több napon keresztül tartó lakodalom, de a szerényebbnek számító egynapos menyegzőkön sem kellet nélkülöznie a vendégségnek.
Énekes felkonferálás az ételek előtt
Egy 1793 utáni vőfélykönyv alapján betekintést nyerhetünk a 18. századi paraszti lakodalmak világába, és a főétkezések sorrendjét nyilvántartó, úgynevezett lakomarendező verseket olvasva úgy érezhetjük magunkat, mintha időgépben ülnénk.
Az Újdonnan új vőfény kötelesség című anonim váci vőfélykönyv ételsora nem kevesebb, mint 8 fogással csábította a vendégeket: marhahúsleves, főtt marhahús a levesből tormamártással, káposzta disznóhússal, húsos kása rizsből, baromfival, becsinált, savanyú – (baromfival), főtt disznófej tormával, édes köleskása, pecsenye és sült tészta szerepelt a menüsoron.
A különböző fogásokat ételbeköszöntő előzte meg, azaz versbe foglalt ételsorral indították be az ünneplésre összegyűlt vendégsereg nyálelválasztását. A fogások között a soron következő ételekről szóló dalokkal szórakoztatták a meghívottakat, akik felkészíthették gyomrukat a következő ételre.
Egy 1847 után megjelent Vőfélykönyv első pár sora így hangzik:
„Melynek neve Leves,
Reménylem, hogy kedves
Mindnyájoknak fog lenni;
Mert ez az eleje,
S több étkek veleje,
Jó lesz ebből hát enni:
Még az Örömatya,
És az Örömanya,
Többet fog béküldeni.
Ha levét megettük,
Jóízűn hörpöltük,
A húsát is együk meg.
Mert a lév csak korog,
Hasban húsért morog,
Még keveset hizlalt meg.
Messük hát a húsát,
Vessük el a csontját,
No, Muzsikus, most húzd meg”
A paraszti lakodalmak első fogása rendszerint húsleves volt, az azt követő a levesben főtt hús, gyakran torma-, hagyma-, vagy rozmaringmártással, amit a harmadik fogás, a káposztával kísért disznóhús, húsos káposzta, vagy töltött káposzta követett sült kolbásszal és hurkával. Ez után az egyébként sem könnyű ételsorozat után húsos kása, főtt disznófej, vagy becsinált került az asztalra, majd a pecsenye következett.
A pecsenyét a módosabb parasztok többféle húsból, kakasból, tyúkból, borjúból és sertésből készítették, amit káposztával, gyümölcsbefőttekkel és kaláccsal fogyasztottak. A 19. század elején már a gulyásos hús, a pörkölt, a paprikás és a paradicsommártás is megjelent a paraszti lakodalmak menüsorában.
Az édes ételek a lakoma végén kaptak helyet, egyet kivéve: ugyan az édes kása tálalása sokáig megelőzte a pecsenyét, végül, mint záró akkord került az asztalra, a kalács, a rétes, a béles, a lepény és a fánk mellett. A 19. századtól a kuglóf is, mint utolsó fogás dukált a lakodalmakban, a Dunántúlon pedig némely helyeken már kávét is főztek a kitüntetett vendégek számára, ami akkoriban egyfajta úri muri és a jómód jele volt. Mivel a kásaevés a lakoma zárását jelentette, a kásapénz is innen eredeztethető: a vendéglátó gazdasszony körbejárta a vendégséget és igyekezett összegyűjteni némi pénzt a fáradozásaiért cserébe.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Petrás Gabriella
Ezek az érdekes olvasmányok is érdekelhetnek:
