Padlizsánlekvár, a „fából vaskarika” édesség, ami ijesztően finom

A nyár legnagyobb ajándékai a friss gyümölcsök és zöldségek. Annak érdekében, hogy ebből a kincsből minél többet megmentsünk a télre, világszerte a befőzés különböző fajtáit alkalmazzuk. Persze mindenhol más számít normálisnak: a kényszer vagy a kényelem egészen érdekes lekvárokat hívott életre. Cikksorozatunkban ezekből mutatunk be néhányat, sőt, el is készítjük őket. Induljon a Lekvárosnézés!

Ha a befőzésre gondolunk, egészen valószínű, hogy az első, ami eszünkbe jut, nem a padlizsánlekvár lesz. Igen, mindenki jól hallotta: padlizsán. Az a zöldség, amiből általában grillételeket, fokhagymás krémet és más, szigorúan sós fogásokat készítünk. Persze, ami nekünk elképesztően furcsa, az néhány országhatárral odébb teljesen elfogadott. A padlizsánlekvár is ilyen, a Közel-Kelet országainak ugyanis közkedvelt csemegéje.

Padlizsánlekvár, a „fából vaskarika” édesség, ami ijesztően finom

Lekvárt zöldségből

Ahogy kelet felé haladunk, egyre gyakrabban előfordulnak a zöldségből főzött, édes készítmények. Gondoljunk csak a chutney-ra, a zöldség, friss és aszalt gyümölcs keverékéből készített fűszeres, édes-savanyú „lekvárra”, amit húsok és más raguk mellé fogyasztanak.

A padlizsánlekvár is valahol ezen a vonalon helyezkedik el, és annak ellenére, hogy zöldségből készül, elsősorban édességnek számít.

Ismeretlen padlizsánfajták

Az általunk ismert padlizsán csak egy az izgalmas fajták közül, amit a világ körül használnak. A lekvár hazájában, Szíria, Jordánia és Palesztina területén például egy mini verzió ismert, és ebből főzik a lekvárt.

Az apró padlizsánok azért kifejezetten jók erre a célra, mert egyben lehet őket hagyni, így nem esnek szét, egészben főnek meg a cukros szirupban.

Persze én ilyen fajta padlizsánt nem találtam az itthoni boltokban, ezért a mindenhol kapható, nagyobb méretű zöldséget vágtam kockákra. Azt leszámítva, hogy kevésbé volt így látványos a lekvár, a végeredmény ugyanolyan finom lett.

Egy többnapos projekt

Ez a lekvár tulajdonképpen nem más, mint cukorszirupban főtt, fahéjas padlizsán. A készítése pedig egyetlen ponton bukhat el: azon, hogy keserű a zöldség. Az internetes kutatásom során erre a problémára többször is rábukkantam.

Szerencsére könnyen megszabadulhatunk a padlizsán keserűségétől, viszont ez egy nappal meghosszabbítja a lekvárfőzést. Ne ijedjünk meg, nem kell két napig felette állni, a plusz idő alatt aktív munkát nem kell végeznünk.

Minden azzal kezdődik, hogy megpucoljuk és felkockázzuk a padlizsánt. Ez után egy éjszakára be kell áztatnunk egy nagy tál vízbe, hogy a keserű íz kiázzon belőle. A második napon öntsük le róla a vizet, és tegyük fel egy nagy lábosban főni.

Az első forralás még az ízesítők nélkül történik, igazából csak arra garancia, hogy minden kellemetlen íztől mentes legyen a zöldség.

Ha leöntöttük, jöhet friss adag víz, cukor, egész fahéj és egy kevés szegfűszeg. Egy húsz perces rotyogtatás után hagynunk kell teljesen kihűlni. Pár órát várjunk, és forraljuk fel újra. Hagyjuk egy egész estét szobahőmérsékleten állni.

Keleties reggeli: padlizsánlekvár, török simit és tea

A következő nap már a célegyenes: egy utolsó forralástól még sűrűbb lesz a szirup, a padlizsán pedig teljesen puha és édes. Miután elzártuk alatta a lángot, egy marék diót és fél citrom levét tegyük bele.

Szerintem életemben nem lepődtem még meg ennyire ételen: a padlizsánlekvár ugyanis ijesztően hasonlít egy almakompótra. Ízben cukros-fahéjas, állaga szirupos, a kockák szinte elolvadnak, olyan puhák. Mivel a padlizsánnak nincsen semmilyen erőteljes íze, magába szív minden körülőtte lévő fűszeres-édes aromát.

Egy nagyon különleges desszert, amiből minél többet ettem, annál kevésbé hittem el, hogy tényleg létezik. Mellé török, szezámmagos simit-et készítettem, de szerintem bármilyen reggeli vagy uzsonna részeként megállja a helyét, például pirítóson egy bögre teával.

Lokum, a török csemege

Lokum, török csemege, szultánkenyér - sokféle néven ismert ez a roppant megosztó, egzotikus édesség, amit a legtöbben vagy gyűlölnek, vagy imádnak. Az ínyencség az Oszmán Birodalom ...

Török boza

Ezt a Törökországban igen népszerű italt bulgurból főzik, élesztővel erjesztik, jól megcukrozzák, majd fahéjjal és leblebivel, vagyis pirított csicseriborsóval kínálják. A bozát ...

Egyszerű török sült tejberizs

A török étkezdék közkedvelt sztárja desszert fronton a sült tejberizs, amit hihetetlenül egyszerűen otthon is elkészíthetünk. Próbáljátok ki Ti is, és egy újabb étel, amiért ki sem ...

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Itt a befőzés szezonja, készülj fel velünk:

Forrásunk volt

Legújabb receptek

Aranyló tyúkhúsleves

Mi az? Aranyló, illatos, és minden gondra megoldás. Bizony, egy melengető tyúkhúsleves! Az ünnepekre való tekintettel most hoztunk nektek pár egyszerű ötletet, amivel még ízletesebbé ...

Legegyszerűbb franciasaláta

A leggazdagabb majonézes saláta, ami a kis és nagy napokat is különlegessé képes tenni: az alábbi klasszikus franciasaláta-receptet bármikor elkészíthetjük. Nem akar flancolni, de nem is ...

Címlapról ajánljuk

Ismerd meg a bottargát, és azt is elmondjuk, hogy használd...

A bottarga egy különleges gasztronómiai alapanyag, amelyet gyakran neveznek a "tenger aranyának". Azok számára, akik még nem találkoztak vele, a bottarga nem más, mint sózott és szárított halikra, amely különleges ízvilágával azonnal magával ragadja az ínyenceket. Ezt a mediterrán kincset évezredek óta fogyasztják, és ma is nagy becsben tartják a kulináris világban.

Hering András

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...