Ha a befőzésre gondolunk, egészen valószínű, hogy az első, ami eszünkbe jut, nem a padlizsánlekvár lesz. Igen, mindenki jól hallotta: padlizsán. Az a zöldség, amiből általában grillételeket, fokhagymás krémet és más, szigorúan sós fogásokat készítünk. Persze, ami nekünk elképesztően furcsa, az néhány országhatárral odébb teljesen elfogadott. A padlizsánlekvár is ilyen, a Közel-Kelet országainak ugyanis közkedvelt csemegéje.
Lekvárt zöldségből
Ahogy kelet felé haladunk, egyre gyakrabban előfordulnak a zöldségből főzött, édes készítmények. Gondoljunk csak a chutney-ra, a zöldség, friss és aszalt gyümölcs keverékéből készített fűszeres, édes-savanyú „lekvárra”, amit húsok és más raguk mellé fogyasztanak.
A padlizsánlekvár is valahol ezen a vonalon helyezkedik el, és annak ellenére, hogy zöldségből készül, elsősorban édességnek számít.
Ismeretlen padlizsánfajták
Az általunk ismert padlizsán csak egy az izgalmas fajták közül, amit a világ körül használnak. A lekvár hazájában, Szíria, Jordánia és Palesztina területén például egy mini verzió ismert, és ebből főzik a lekvárt.
Az apró padlizsánok azért kifejezetten jók erre a célra, mert egyben lehet őket hagyni, így nem esnek szét, egészben főnek meg a cukros szirupban.
Persze én ilyen fajta padlizsánt nem találtam az itthoni boltokban, ezért a mindenhol kapható, nagyobb méretű zöldséget vágtam kockákra. Azt leszámítva, hogy kevésbé volt így látványos a lekvár, a végeredmény ugyanolyan finom lett.
Egy többnapos projekt
Ez a lekvár tulajdonképpen nem más, mint cukorszirupban főtt, fahéjas padlizsán. A készítése pedig egyetlen ponton bukhat el: azon, hogy keserű a zöldség. Az internetes kutatásom során erre a problémára többször is rábukkantam.
Szerencsére könnyen megszabadulhatunk a padlizsán keserűségétől, viszont ez egy nappal meghosszabbítja a lekvárfőzést. Ne ijedjünk meg, nem kell két napig felette állni, a plusz idő alatt aktív munkát nem kell végeznünk.
Minden azzal kezdődik, hogy megpucoljuk és felkockázzuk a padlizsánt. Ez után egy éjszakára be kell áztatnunk egy nagy tál vízbe, hogy a keserű íz kiázzon belőle. A második napon öntsük le róla a vizet, és tegyük fel egy nagy lábosban főni.
Az első forralás még az ízesítők nélkül történik, igazából csak arra garancia, hogy minden kellemetlen íztől mentes legyen a zöldség.
Ha leöntöttük, jöhet friss adag víz, cukor, egész fahéj és egy kevés szegfűszeg. Egy húsz perces rotyogtatás után hagynunk kell teljesen kihűlni. Pár órát várjunk, és forraljuk fel újra. Hagyjuk egy egész estét szobahőmérsékleten állni.
A következő nap már a célegyenes: egy utolsó forralástól még sűrűbb lesz a szirup, a padlizsán pedig teljesen puha és édes. Miután elzártuk alatta a lángot, egy marék diót és fél citrom levét tegyük bele.
Szerintem életemben nem lepődtem még meg ennyire ételen: a padlizsánlekvár ugyanis ijesztően hasonlít egy almakompótra. Ízben cukros-fahéjas, állaga szirupos, a kockák szinte elolvadnak, olyan puhák. Mivel a padlizsánnak nincsen semmilyen erőteljes íze, magába szív minden körülőtte lévő fűszeres-édes aromát.
Egy nagyon különleges desszert, amiből minél többet ettem, annál kevésbé hittem el, hogy tényleg létezik. Mellé török, szezámmagos simit-et készítettem, de szerintem bármilyen reggeli vagy uzsonna részeként megállja a helyét, például pirítóson egy bögre teával.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Itt a befőzés szezonja, készülj fel velünk:
