Minden egy külföldi gasztromagazin cikkével kezdődött, amit a főszerkesztőnk mutatott egy szerkesztőségi megbeszélésünkön. A cikkben egy újságírónő számolt be arról, milyen diétát követ a brit királynő, II. Erzsébet, és hogy milyen élményekkel gazdagodott, amikor ő is napról napra lekövette és kipróbálta a királynő étrendjét. A téma annyira megtetszett nekem is, hogy eldöntöttem, kipróbálom én is, hogyan és mit eszik egy királynő.
Bevallom kissé félve vágtam bele a projektbe, ugyanis olvastam, hogy II. Erzsébet odavan a lazacért, aminek én még a látványától is irtózom, nemhogy az ízétől és a szagától. Ezért is ástam bele egy kicsit jobban magam a témába, hátha össze tudom úgy állítani ezt a pár napot, hogy kihagyhassam belőle ezt a halfajtát. Ehhez elolvastam a királynő szakácsával egy interjút, megnéztem a Korona utolsó két évadát (nem mintha teljesen megbízható forrás lenne), és még legalább három forrást átnyálaztam a témában.
Sajnos kiderült számomra, hogy a lazacot nem lehet kikerülni, bármennyire is szeretném, a brit királyné ugyanis (velem ellentétben) nagyon is kedveli, és hát valószínűleg nincs ezzel egyedül. Továbbá gyorsan realizáltam azt is, hogy rengeteg új fogást fogok elkészíteni és megkóstolni az elkövetkezendő napokban, és lesz egy plusz étkezésem is: az 5 órai teázás.
Összeállítottam a menüt az elkövetkezendő napokra, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy Erzsébet szinte semmilyen olyan ételt nem eszik, amit én csak egy kicsit is kedvelnék vagy rendszeresen az életem része lenne. Ennek ellenére, amikor végeztem a bevásárlással, már izgatottan vártam az első napot.
Igazi bemelegítő menü
Bemelegítésként hálisten' olyan ételeket készíthettem, amelyeket én is szeretek: reggelire egy rostban gazdag zabkását gyümölcsökkel, ebédre roston csirkemellet salátával, vacsorára pedig párolt zöldségeket szintén egy kis csirkével.
Igazi bemelegítő menü, amivel felkészítettem az ízlelőbimbóimat (meg persze magamat), hogy mostantól 5 napig egy falatnyi fokhagyma sem lehet az ételeimben, mivel a királynő kitiltotta ezt az alapanyagot a palotából.
Ez volt talán a legnagyobb kihívás számomra, hiszen én mindenbe és mindenhez rakok legalább egy gerezd fokhagymát.
Bánatomon azonban gyorsan segített a királynő miatt beiktatott 5 órai teázás, amikor is az uralkodó egy scone nevű süteményt is elfogyaszt. Ez lényegében egy édes pogácsa, amit kettéválasztanak, majd megkenik vajjal és lekvárral. Tudom, így leírva nem nagy szám, de őszintén, azoknak, akik nem szeretik túlzottan az édeset, ez a tökéletes desszert! Nem nagyon gejl (nyilván ez csak akkor mondható el, ha olyan lekvárt választunk hozzá), ropogós, és puha vajjal meg kissé édeskés lekvárral kenve tökéletes a kesernyés tea mellé.
Irány egy pub!
Mivel én csütörtökön kezdtem a projektet, így a második napom péntekre esett. És mit eszik a királynő minden pénteken? Az angol pubok best sellerét: Fish and Chipset. És mi az, amit én nem szeretek? Természetesen a halat. Azonban úgy döntöttem, hogy ez nem állíthat meg: lenyelem minden ellenszenvemet, és akkor is megkóstolom. Különben is a Nosalty szerkesztőségének alapelve szerint semmire se mondhatom, hogy nem szeretem, anélkül, hogy kóstoltam volna.
A nyers hal felvágásával akadtak problémáim, de miután leküzdöttem – az egyik videós kollegám pedig besegített az elkészítésében – , egészen meglepődtem, mennyire finom. Nem mondanám, hogy diétás, hiszen a királynő a remulád mártást sem hagyja ki, de egyszer-egyszer belefér egy ilyen kalóriabomba ebédre. Ezeken a napokon a királynő egyébként reggelire rántottát választ, vacsorára pedig egy könnyed salátát.
Egy jó reggeli
A szombat nálam a hatalmas reggelik napja, így a királynő egyik kedvencét választottam, amit egy kicsit több idő elkészíteni, mint egy könnyed rántottát: ez a Croque Monsieur, ami lényegében egy melegszendvics, és a franciáknak köszönhetjük.
Én bevallom, eddig soha nem készítettem el otthon, saját kezűleg, mert túl bonyolultnak találtam - de sokszor rendeltem már reggelizőhelyeken, és nagy kedvencem volt. Ez mostantól azt hiszem, megváltozik, ugyanis nagyon gyorsan össze lehet dobni, és sokkal finomabb, mint amiket eddig ettem. A titok igazából a besamelmártásban rejlik. Ha ezt jól készítjük, akkor egy nagyon krémes szendvicset kapunk, amihez én hozzácsaptam egy kis salátát is, hogy ebédig ne legyek éhesek.
A tartalmas reggeli után én a szokásos, könnyed királynőmenüt választottam: grillezett csirkét párolt zöldségekkel, ebédre és vacsorára is.
A vasárnapok királynője
Vasárnapra időzítettem a Sunday roast nevezetű fogást, ami yorkshire-pudingból, egy hatalmas szelet marharostélyosból, párolt zöldségből, krumpliból és csőben sült tejszínes karfiolból áll, amit egy kis barnamártás tesz tökéletessé. Egy igen tartalmas ételről van szó, így bevallom, hogy én ezen a napon csak és kizárólag ezt fogyasztottam.
Alapvetően sok időt vesz igénybe ez a fogás (körülbelül 2 óra), és nem mondanám, hogy feltétlenül meg is éri a ráfordított időt, de egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen igazán egyedülálló, és nagyon angol.
Amivel pedig a leginkább megküzdöttem, már ami az elkészítést illeti, az a Yorkshire-puding volt.
Búcsú a királyi étkektől
Kísérletem utolsó napján szembenéztem a legnagyobb (kaja)ellenségemmel: a lazaccal. Úgy döntöttem, itt az ideje megkóstolni az angol királynő kedvencét. Egy roston lazac + saláta kombóra esett a választásom. Mivel semmi tudomásom nem volt arról, hogyan készítik, és hozzáérni sem nagyon bírtam, megkértem videós barátnőmet, csinálja meg nekem. Gyorsan összedobta a menüt, ami csak rám várt.
Körülbelül 3 percig néztem farkasszemet egy rózsaszín haldarabbal, mire egy késhegynyi falatot meg mertem kóstolni, de sajnos ez is azonnal a szalvétában landolt. Bármennyire is a lazac Erzsébet kedvence, és valószínűleg a sok omega-3-zsírsavnak köszönheti, hogy 95 évesen is úgy suhan, mint egy vámpír az éjszakában, én képtelen vagyok megszeretni. De most már legalább elmondhatom: megpróbáltam!
Az utolsó étek, hogy mégis csak jó szájízzel fejezzem be a kísérletet, egy cukrászdai csokitorta volt, mivel állítólag a királynő él-hal mindenért, amiben csokoládé van.
Összegzés
Bevallom, amilyen nehezen vágtam bele ebbe a projektembe, akkora szerelem lett belőle. Rengeteg új recepttel gazdagodott a szakácskönyvem, megszerettem a délutáni teázást, és végre megettem a lazacot – tény, hogy utálatom irányában változatlan maradt.
Ha csak egy percre is királynőnek szeretnétek érezni magatokat, én azt javaslom, hogy a scone-ba vágjatok bele, mivel szupergyorsan megvan, és tényleg csak néhány alapanyagra van hozzá szükség.
A kísérlet után
Azt biztosan tudom, mi lesz a holnapi menüm fő alkotóeleme: a fokhagyma! Azt hiszem, ő hiányzott a legjobban az öt nap alatt, mert bármennyire is jókat ettem, ezzel az alapanyaggal azért mindent izgalmasabbá tettem volna az étkezéseket. Szóval lehetséges, hogy elkészítek minden fogást még egyszer a közeljövőben, csak hogy bebizonyítsam az elméletemet, miszerint a fokhagyma egy olyan alapfűszer, ami minden ételben megállja a helyét, sőt...!
Ettől függetlenül nagyon hálás vagyok II. Erzsébet királynőnek (és persze a szakácsának, aki megosztotta a menüjét) ezért a fantasztikus hétért!
Fotók: Gerzsenyi Flóra/Nosalty
Még több személyes tartalom tőlünk:
