Az olasz kávékultúra olyannyira szívügye az országnak, hogy éppen 2022-ben felterjesztették az UNESCO világörökségei közé magát az eszpresszó gyors és hathatós fogyasztását. Egészen megdöbbentő adat, de a taljánoknál napi 30 millió presszókávé fogy, úgy, hogy az ország egész lakossága 60 millió körül jár. Tehát vagy minden második ember kávézik napi egyszer, vagy ami sokkal reálisabb: többek napi 4-5 pici csészét is felhörpintenek. Az olasz kávékultúra fontos és megingathatatlan, hovatovább a nemzeti identitás része: a dráguló, 1 euró helyett ma már inkább 1,5 felé járó feketék árai miatt szinte fellázadtak, szerintük a kávézás alapjog, sokan akár ingyen is adnák, olyannyira fontosnak tartják, mint az ivóvizet.
Örökség, hagyomány, szimbólum
Az eszpresszó eleve olasz találmány, nagyon forró, éppen forráspont alatti víz (90-96 °C) találkozása a tömörített, finomra őrölt kávéval, mintegy 9 bar-os nyomással préselve. Nem lehet ezt a mondatot sem leírva, sem elolvasva pavlovi reflexek beindulása nélkül érzékelni, ugyanis a finomra őrölt kávé egyből bekapcsolja a receptorokat és érezzük is a mennyei illatot! 20-22 másodperces lecsurgás kell ahhoz, hogy a legtökéletesebb aromát kinyerhessük a kávéból, így jelenik meg a bársonyos, vékony hab, a crema is.
Maga a szó a „gyors, gyorsan, sebesen” olasz kifejezésre reagál és tényleg azt jelenti, hogy azon melegében, gyorsan kell fogyasztani, akár pultnál állva, munkába sietve, átsuhanva az újság címlapi cikkein.
Se több, se kevesebb, éppen ennyi kell hozzá. Jegyezzük meg, hogy náluk ez az alapértelmezett, ha „kávét” rendelünk, (un caffé), biztosan ezt kapjuk, nem lesz visszakérdezés.
Nem mindegy, hány óra van
Rómában, Torinóban, Firenzében, de bárhol az országban reggel, délben és koraeste is mehet a kávézás… sőt. Ha egy bőséges családi vagy baráti vacsora után kerül a vendég elé a hófehér, a kávéfőző gépen előre melegített csésze, az is teljesen normális, senki sem fog foglalkozni vele, hogy nehezen fog elaludni, este már bajos a nagy adag koffein. Szeretik, isszák, punk-tum!
Tejes verziókat általában 11 előtt fogyasztják, a cappuccinót például mindenképp. Úgy tartják, a tej már túl nehézkes lesz később, ezért egy vérbeli olasz 11:00 után már nem rendel például cappuccinót. A félig tejes-félig tejhabos, szinte desszertszámba menő kávévariációt csak a turisták rendelik az országban délután, egyből lebukunk, még akkor is, ha jól beszéljük a nyelvüket.
Sokak bosszantó, de megmosolyogtató történetében él a kép, hogy a csizma bármely városában éppen teljesen átszellemülten ülnek egy kávézóban és a világ császáraként, maguk előtt a Colosseummal vagy a Firenzei dómmal, lattét rendelnek… mire kapnak egy pohár tejet. Nem értik a lattét? Nem fogják, a nyelvükön az csupán tej, a caffe-latte jelenti a tejeskávét, és ezt is csak reggel és délelőtt fogyasztják, a tej nehézsége miatt.
Egyedül a caffé macchiatót vállalják be még délután is, mivel abba csak egy idézetnyi tej kerül, az pedig még a határértéket súrolja nehézség-ügyileg.
Hidegen-melegen
A caffe freddót forróság és lehangoltság ellen isszák, de egyáltalán nem egyenlő a jegeskávéval, ez is mellőzi a tejet, a fentebb említett okok miatt. A hideg kávéjuk lényegében egy cukorral és jégkockával rázott hűsítő, amit a kissé megolvadt jég, a kesernyés kávé és az édes cukor tesz feledhetetlenné. Ők persze nem elviteles műanyag pohárban isszák, hanem hosszú, long drinkes csőszerűben, gyakorta szívószállal.
Tudod mi az a corretto? Korrekt kis ital, szó mi szó, valami, amit vacsora előtti étvágygerjesztőként fogyasztanak, mivel egy picuri alkohol kerül az eszpresszó mellé. Grappa, whisky, sambuca, ahogy tetszik. A keserű találkozik az erőteljessel, pont jó lesz egy tésztavacsora előtt!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép: Martin Mills/Getty Images
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több utazós-világevős cikk:
