A különböző olajbogyófajták világa elsőre zavarosnak tűnhet. Belebonyolódunk, hogy a fekete vagy a zöld, a magozott vagy az egész a jó választás, az olasz és francia nevekről nem is beszélve. Szerencsére pár mondatban össze lehet foglalni, hogy mi választja el egymástól a különböző olajbogyófajtákat.
Zöld és fekete
Leggyakrabban ezekkel a színekkel találkozhatunk. Az eltérést a szüret ideje okozza: a zöld bogyókat éretlenül szedik le, míg a feketék az érett termései a fának.
A zöld olíva íze kesernyés, ezért kell mindenképpen valamilyen pácban eltenni, hogy fogyasztható legyen. Ennek különböző módszereiről később.
További eltérés a két verzió közt, hogy a fekete olajbogyó terméseiben több olaj van, nyilván ez a hosszabb érési folyamatnak köszönhető. Ezért általában húsa puhább, míg a zöldeké roppanós és kemény.
Magozott és egész
Mérettől függően a bogyókat ki szokták magozni. Elsősorban a nagyobbakat, hiszen azoknak több húsa marad, a kicsiket egyben hagyják.
A magozás következtében kialakult lyukat általában valamilyen paprikával tömik be: ez lehet csípős vagy csemege. Vannak persze ínyenc fajták is: a mandula, krémsajt vagy szardella is gyakori töltelék.
Salátákban érdemes magozatlan bogyókat használni, mivel ezek nyersen sokkal finomabbak. Amikor kevésbé fontos az állag, egyedül az olíva jellegzetes ízére van szükségünk (például, krémekben, ragukban), jó lesz a lyukas is.
Pácolt és olajos
Mind az érett, mind az éretlen olajbogyókat valamilyen módszerrel tartósítani kell. Ez kellemes ízt ad nekik, és biztosítja, hogy hosszabb ideig elállnak.
Lehet érlelni olajban, vízben, sóoldatban és száraz sóban is: a végeredmény minden esetben más és más lesz. A folyamat tarthat pár napig, de akár több hónapig is. Minél tovább pácolódik az olajbogyó, annál komplexebb íze lesz.
Zöld fajták
A legismertebb zöld fajta Manzanilla névre hallgat. Közepes méretű, spanyol származású olíva, amit általában kimagozva és paprikával töltve forgalmaznak. Sóoldatban érlelik.
A Gordal nevű, szintén spanyol fajta is ismerős lehet: a kövér, húsos szemeket rendszeresen egészben árulják.
Fekete fajták
A fekete olajbogyók nagy része Olaszországból érkezik hozzánk: a Liguria halványabb, inkább mélybarna színű, mandula alakú termés. Egészben kapható, gyakran a szárával együtt. Sóoldatban érik, húsa puha, íze élénk.
A Gaeta különleges módon készül: száraz sóban érlelik, ami kiszívja belőle a nedvesség nagy részét. Ettől ráncos bőre és erőteljesebben sós íze lesz. Hogy ne legyen túl száraz, olajban teszik el üvegekbe.
A legismertebb fekete olajbogyó pedig Görögországban terem: a Kalamata teljesen érett termés, ezért színben sötétlila, ízben nagyon gazdag. Azért szeretik olyan sokan, mert magja viszonylag kicsi és könnyen elválik a húsától.
Bármelyiket választjuk, nem fogunk csalódni. A kis ízbombák magukban hordozzák a mediterrán országok napfényét és hangulatát.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
A kamra kötelező darabjai: