Ez nem egy újabb diétatrend vagy étkezési őrület. A makrotápanyagok számolásával és ügyes balanszírozásával egészséges mikrobiomot teremthetünk, ha kell, kalóriadeficittel súlyvesztést érhetünk el, esetleg kontrolláltabban növelhetünk a testsúlyon, ha arra van szükség. Igen ám, de maximum a gyorsétterem-hálózatok makrotápanyagairól tudunk bármit is, mert ők teszik közzé a sztenderd termékeik erre vonatkozó táblázatait.
Hogyan történik a kalóriák számolása?
Tételezzük fel, hogy 5-7 kiló súlyfeleslegtől szeretnénk megszabadulni, mindezt pedig odafigyelő táplálkozással és persze a szükséges testmozgással tennénk, optimális idő alatt. Nem lovagoljuk meg az éppen aktuális diétahullámot, nem vásárlunk „azonnal lefogyasztó” kapszulákat, zsírégetést ígérő krémeket, csak a legalapvetőbb úton haladunk. Kiszámoljuk az alapanyagcserénket (BMR = a szervezet energiafelhasználása nyugalmi helyzetben. Ennyi kalóriára van szükség, hogy az alap életfunkcióinkat el tudjuk látni), majd a fizikai aktivitásunkhoz és a célzott sporthoz képest is megvizsgáljuk, hogy mikor kerülünk kalóriadeficitbe, hány kalóriányi táplálékot kell bevinnünk ahhoz, hogy ne megtartsuk a súlyunkat, hanem le tudjunk faragni belőle.
Ez aránylag egyszerű egy képlet, ehhez pedig a legjobb, ha ügyesen nyúlunk, és odafigyelünk az említett makrotápanyagok megfelelő arányú bevitelére.
Ki tudja, milyen makrotápanyag kerül a tányérra?
Értjük ezen a szénhidrátok, a fehérjék és a cukrok arányát. Persze, a zsír elégetéséhez csökkentett kalóriaszámra van szükség, vagyis elméletileg fontosabb, hogy mennyit eszünk, minthogy mit fogyasztunk el, de bármilyen kiegyensúlyozott étrend alapja, hogy változatosan táplálkozzunk. Sok zöldséggel (nyersen és elkészítve), rostdús gyümölcsökkel, jó minőségű és nem ultrafedolgozott húsokkal/hallal, teljes tejtermékekkel, alacsonyabb glikémiás indexű gabonákkal, fehérjedús hüvelyesekkel, telítetlen zsírsavakkal. Vagy aki nem fogyaszt húst, a szükséges fehérjék pótlásával.
És helyben is vagyunk, honnan tudjuk, hogy az adott gombában, babban, lencsében mennyi fehérjét viszünk be a szervezetbe? És különben is, egyáltalán mi volt az a mennyiség, amit az étteremben a tányérunkra tettek? Balladai homályba vész, ha csak nem vagyunk már nagyon edzettek, akik szemmértékre is 10%-os pontossággal meg tudják mondani a mennyiséget. De azért ez nem garantált.
Ezért nehézkes a makrotápanyagok feltüntetése az étlapokon
Tehát, makrókat számolva és helyes arányokat tartva nagyon nehéz étterembe járni, vagy csak az otthontól távol enni, mert csak körülbelüli értékeket tudunk összeszedni, mondjuk egy étkezésnaplózós applikáció segítségével. Ezek jobb híján sokat tudnak segíteni, hiszen kizárólag a nagy gyorsétteremláncok ételeinek a kalóriáiról és tápanyagtartalmáról (vagy éppen nem tartalmáról…) vannak pontos adataink. De hát, nem is nagyon várhatnánk el az éttermektől, hogy ilyen pontos számításokat végezzenek, sok helyen még az is kihívás, hogy egyértelműen tüntessék fel az allergéneket, és ne zavaros hieroglifák legyenek a piktogramozásból.
Mesés lenne, ha legalább az eleve tudatosabb beszerzésű láncú, életmódformáló helyek kicsit többet osztanának meg a náluk kapható ételek adatairól.
Már a mennyiségekkel beljebb lennének sokan, akik szigorúbb étrendet követnek: cukorbetegek, inzulinrezisztensek, zsírszegényen kell étkezniük, vegán módra táplálkoznak. Igaz, már eleve nagy haladás a mentességeknek való megfelelés és ezek rögzítése, de egy kiegyensúlyozott, jó makroarányokkal operáló étrend legalább annyira fontos és életmóddá alakítható, mint a glutén, a tej vagy a hús elhagyása. Ehhez pedig jól jönnek a mankók.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több cikk véleményekről, vendéglátásról és vendégekről:
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!