Sok minden máshoz hasonlóan a krémlevesekkel is csak felnőttkoromban ismerkedtem meg. Nem tudom, hogy csak nálunk nem dívtak, vagy 30 évvel ezelőtt egyszerűen tényleg nem voltak részei a hagyományos családi konyháknak. Én nagyon leveses vagyok, a mai napig is imádom a "darabos" leveseket, de nagyon megszerettem a krém- és püréleveseket is.
Bár a köztudatban jellemzően egy néven illetünk minden olyan zöldséglevest, aminek a hozzávalóit a főzés során összeturmixoljuk, azért van különbség a püré- és a krémlevesek között. Pürélevesként tekinthetünk azokra a fajtákra, amelyeket nem sűrítünk liszttel, tehát a zöldségeken kívül nincs benne más - tálaláskor esetleg egy kevés tejfölt vagy joghurtot adhatunk hozzájuk. Ezek nyilvánvalóan alacsonyabb energiatartalmúak, viszont kevésbé krémesek, bár ezen lehet javítani, ha mondjuk pár szem burgonyát is a levesbe főzünk és turmixolunk. A krémleveseknél a kívánt sűrűség és a selymes állag elérése érdekében már sűríthetünk liszttel, dúsíthatunk tejszínnel, tejföllel, joghurttal, és montírozhatjuk, manírozhatjuk (lisztbe forgatott) vajjal, vagy esetleg legírozhatjuk tojássárgájával. Ez utóbbiak persze mind-mind plusz kalóriák, szóval csak óvatosan!
Száz szónak is egy a vége, a püré- és krémlevesek szuper ételek. Színesítik az étrendet, gyakorlatilag minden szezonban találhatunk olyan zöldségfélét, amelyből gyorsan, egyszerűen elkészíthetőek, és ha van egy kis szerencsénk, akkor még a gyerkőcök is szívesebben fogyasztják, mint a felismerhető darabos levesek alkotórészeit (az én gyerekeim mondjuk leginkább a vajon pirított kenyérkockákat szeretik ilyenkor). Kevés sűrítéssel, dúsítással pedig még energiatartalmukat is kordában tarthatjuk.
Kiválogattam nektek most receptjeink közül 10 db, adagonként kevesebb, mint 200 kcal energia- és kevesebb, mint 20 g szénhidráttartalmú levest. Fogyasszátok őket egészséggel!
(Az egyes ételek energiatartalmát a receptnél a „kalória” fülre, szénhidráttartalmát a „tápanyag” fülre kattintva ismerhetitek meg.)