Érdekes dolog ez a főzés: tegyük fel, hogy adott egy pofonegyszerű egytálétel, amelynek mindössze 5-7 hozzávalója van, elkészítése nagyjából 4 lépésből áll és 20 percig tart, egy egész nemzet szereti, és a nyári hónapokban újra és újra elkészíti. Hogyan fordulhat akkor mégis elő, hogy egy ilyen szerény és szimpla étel, mint a lecsó, oly’ sok verzióban létezik? Mert tényleg nem egységes a főzési folyamat: van, aki a paprikát teszi előbb a fazékba, van, aki a paradicsomot, egyesek meghámozzák a zöldségeket, míg mások mindent csak úgy hasraütés-szerűen, egyszerre zúdítanak a kondérba. Amikor pedig a lehetőségek tárháza ennyire gazdag, akarva, akaratlanul felsejlik a gasztroújságíróban az összehasonlítás gondolata és az igény, hogy megtalálja az összes közül a legjobbat. Velem legalábbis ez történt, éppen ezért készítettem el 6 különböző módszerrel ugyanazt a lecsót, hogy rájöjjek a titok nyitjára.
Az alapok
Azért, hogy tényleg csak az elkészítési módban különbözzenek a tesztalanyok, minden lecsót ugyanazokkal a hozzávalókkal és ugyanazokkal a mennyiségekkel készítettem el. Tekintve, hogy nem eszem húst, és meg akartam kóstolni a végeredményt, ezek a hozzávalók a következők voltak: 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál aprított vöröshagyma, 1 darab paradicsom, a darab TV paprika, 0.5 evőkanál aprított hegyes erős paprika, 0.5 teáskanál füstölt fűszerpaprika, só és bors ízlés szerint.
A lecsókat külön kis lábasokban készítettem el, fedő alatt, közepes lángon rotyogtatva. Mivel kis adagok voltak, nagyjából 7-10 perc alatt elkészült mindegyik.
A 6 különböző módszer
Azok alapján, amiket a szerkesztőség tagjaitól hallottam, a különböző receptekben olvastam, és amiket saját magam tapasztaltam több évnyi lecsófőzés során, a következő hat elkészítési módot sikerült összegyűjtenem:
- Minden zöldség egyszerre kerül a fazékba.
- A hagymát külön megdinszteljük, majd előbb a paprika kerül a fazékba, ezt előpároljuk, utána jöhet a paradicsom és a fűszerek.
- A hagymát külön megdinszteljük, majd előbb a paradicsom kerül a fazékba, ezt előpároljuk, utána jöhet a paprika és a fűszerek.
- A hagymát külön megdinszteljük, a paradicsomot meghámozzuk, majd a két zöldséget egyszerre adjuk a fazékhoz, később fűszerezzük.
- A hagymát külön megdinszteljük, a paradicsomot meghámozzuk, a paprikát elősütjük, majd azt is meghámozzuk, egyszerre adjuk a két zöldséget a fazékhoz, utólag fűszerezzük.
- A hagymát külön megdinszteljük és azon kívül mindent egyszerre kerül a fazékba.
Őszintén nem számítottam rá, hogy ez a 6 módszer ennyire eltérő eredményeket produkál majd, a lecsók mégis megleptek engem: mindegyikben volt valami különleges (vagy éppen kevésbé tetszetős) jellemző, így a választás nem bizonyult túl könnyűnek.
Az eredmények
A főzést természetesen kóstolás követte, amelyben segítséget kaptam pár kedves kollegától, így közösen tudtunk dönteni a lecsók sorsáról. A vélemények így alakultak:
no.1 – Mindent egybe
Elkészítés szempontjából egészen biztosan a legegyszerűbb, ez a „lusta” lecsó hirtelen összefőtt, talán túl hirtelen is, mivel sűrűbb lett az átlagnál, és szaftja sem volt túl sok. Én ezt a hagymadinsztelés hiányának tulajdonítottam: mégsem véletlen, hogy szinte minden ételünk ezzel az egyszerű lépéssel indul. Összességében nem volt rossz lecsó, de nem is a legjobb, amit valaha ettünk. 6/10
no.2 – Hagymás alap+paprika elöl
Ez a lecsó már hagymás alappal készült, majd elsőként a paprika került a fazékba, hogy kapjon egy kis időt az előpárolódásra. Én személy szerint mindig így készítem a lecsót, mert jobban szeretem, ha a paprikaszálak már nem olyan ressek. Az összes közül ez mondható talán az „átlagos” lecsónak: a paprika puha lett, a paradicsom nem főtt szét teljesen, mégis kellő mennyiségű szaftot adott. Standard recept, jól tunkolható végeredmény. 8/10
no.3 – Hagymás alap+paradicsom elöl
Az előzővel szemben a hármas alanynál a paradicsom megelőzte a paprikát, így a hagymás alapon szinte teljesen szétfőtt. Mondjuk így a paprikának már kevesebb idő kellet, a „paradicsomszószban” gyorsan megpuhult. Mégis hiányzott valami ebből a lecsóból: a paprika dominánsabb volt, a paradicsom eltűnésével kissé szomorkássá vált az étel, nem is lehetett olyan jól kenyeret mártani bele. Ezt a módszert tudom a legkevésbé ajánlani. 4/10
no.4 – Hámozott paradicsom
Őszintén nem gondoltam volna, hogy engem még lecsó meg tud majd lepni, de pontosan ez történt a négyes delikvens esetében.
Sosem voltam a paradicsomhámozás híve, valahogy feleslegesnek tűnt, mellette ráadásul macerásnak is. Azonban pont ennyi kellett ahhoz – az apró, összekunkorodott, piros héjak eltávolítása – hogy új kedvenc lecsóm legyen. Minden vélemény afelé hajlott, hogy az összes közül ez volt a legjobb: sűrű, szinte selymes, gazdag ízű szaftja volt, talán éppen azért, mert a héj nem tartotta kordában a paradicsomkockákat, amelyek így szabadon szósszá főhették szét magukat. Ráadásul a hámozás sem volt olyan vészes. 10/10
no.5 – Hámozott paradicsom+hámozott paprika
Ezen a ponton tudtom nélkül átléptem egy másik világba – ugyanis a hámozott zöldségekből főzött lecsó már valahogy nem lecsó volt, hanem egy teljesen más étel. A paradicsom hámozása (alul bevágás, forró vizes, majd jeges fürdő, lehúzás) mellett találnom kellett egy módot a paprika héjának eltávolítására is. Erre a sütés tűnt a legalkalmasabbnak (220 fokon, enyhén beolajozva 15 percig sütni, majd sütőből kivéve alufóliával lefedni, 15 perc múlva hámozni), és sikerült is végül a kellemetlen hártyától megszabadulni.
Azonban volt a folyamatnak egy mellékhatása is: mire a lecsóba került, a paprika már alapból vajpuha volt, ráadásul felvett egy kellemesen kormos, „tábortüzes” (egy kollega szerint töltött paprikás) ízvonalat is.
Ezek egyikét sem tudtuk negatívumként elkönyvelni, mégis furcsaságként róttuk fel őket, hiszen egy átlagos lecsóban nem találkoznánk amúgy ilyesmivel. Kipróbálni persze mindent érdemes. 7/10
no.6 – Hagymás alap+mindent egybe
Utólag jutott eszembe ez az elkészítési mód, ezért kullog a sor leghátulján. Meg kicsit azért is, mert sok mindent nem lehet elmondani róla: se nem rossz, se nem jó, nincsenek benne kiemelhető pozitívumok vagy negatívumok, egy teljesen átlagos lecsót produkál ez a sorrend. Ezért, aki tényleg finomat szeretne főzni, inkább válassza külön a zöldségeket, megéri. 5/10
Persze mondhatnánk az egészre, hogy „sok hűhó semmiért”, hiszen így is meg úgy is finom a lecsó. És igen, tényleg mindenkinek joga van a saját receptjét követni, de azért néhanapján nem árt átnézni más lapokra sem – ki tudja, hátha tanulunk valami újat? Velem mindenképpen ez történt (persze az már más kérdés, hogy a végén az összes tesztalany egy nagy tányérban landolt két kanál tejföllel és egy karéj kenyérrel… sebaj, összeöntve is finomak voltak).
Ilyen, olyan, mindenféle lecsók a nyárra:
Fotók: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több nyári recept, cikk és ötlet vár:
