Nekem ez az újévi lencsézés sosem jön össze. Egyszerűen én nem az előre tervezett főzésre vagyok kalibrálva, pláne nem a szilveszteri éjszaka után, így rendszerint az történik, hogy szépen beáztatom a lencsét és az ott is marad, egészen addig amíg ki nem csírázik.
Úgyhogy idén nem bíztam a véletlenre és két olyan receptet hoztam nektek, amit nem kell áztatni és elég gyorsan össze lehet rittyenteni őket a konyhában, akár másnaposan is, de az sem gáz, ha akár előző nap megfőzitek, összeállítjátok őket.
Az egyik inkább a hagyományos, mondhati retró vonalon támad. Jó kis savanyú kápi, a szerencsetúró malacvirsli és persze lencse. Hogy elég tartalmas legyen ez a korhelysaláta, én nyomtattam hozzá kevés főtt burgonyát is, úgyhogy a másnapos gyomornak is tökéletes választás.
A másik már egy extrább változat, de itt sem kell ám túlbonyolítani a történetet, hiszen január első napja nem arról szól, hogy a konyhában álljunk egész nap, hanem hogy bebiztosítsuk a lóvét a következő évre. Szóval ez a vöröslencseleves is hamar összedobható, egyedül arra figyeljetek, hogy ne főzzétek agyon a lencsét. Ehhez azért észnél kell lenni, mert az egyik pillanatban még kemény, két perccel később meg már szétfőtt. Szóval ezt türelmesen várjátok ki, kóstolgassátok, aztán dőljön jövőre a lóvé mindenkinek!
Én ezzel kívánok nektek nagyon boldog új évet!
