„Vegán életmódot folytatok, de nem vagyok szigorú azokkal szemben, akik nem így élnek" – interjú Kásás Tamással

Azt mondja, ma már sajnálja, hogy nem lehet élsportoló a mostani gondolkodásmódjával, mert kíváncsi lenne rá, mit tudna kihozni magából azzal a fajta tudatossággal, amire az elmúlt években rátalált. Kásás Tamás, háromszoros Olimpiai bajnok, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó lassan öt éve folytat vegán életmódot, bár mint mondja, nem szereti ezt a kifejezést használni. Mi a baj a címkékkel, mennyire volt könnyű a váltás, és milyen tapasztalatokat hozott magával? Többek között ezekről beszélgettünk.

Nem szereted azt mondani, hogy vegán vagy, úgy szoktál fogalmazni, hogy növényi alapú étrendet folytatsz. Miért?

Mert beskatulyáz. Az élet sok területén megjelennek a címkék, ezek alapján soroljuk be az embereket, és ezt szeretném elkerülni. Nyilván vegán életmódot folytatok, de nem vagyok annyira szigorú azokkal szemben, akik nem így élnek. Én is onnan jöttem, ahonnan ők, negyvenegy évig húst, sajtot, tojást ettem. Persze eleinte én is térítős voltam, mert amikor rájöttem az ipari állattartás hátterére, az egy akkora sokk volt számomra, hogy azonnal világgá akartam kürtölni, és nem értettem, más miért nem látja azt, amit én. Mindenkinek beszéltem róla, ha nem kérdezték, akkor is, de aztán lenyugodtam, mert rájöttem, hogy ezt nem lehet ráerőltetni senkire, vagy jön magától, vagy nem. Nem eszem állati eredetű dolgokat, nem veszek bőr cuccokat, nem támogatom az olyan intézményeket, mint az állatkert vagy a cirkusz, az elvek tehát jelen vannak az életemben, de mondjuk még egy étteremben is inkább úgy rendelek, hogy megkérdezem, van-e esetleg valami, amiben nincs se hús, se tejtermék, nem úgy, hogy van-e vegán fogás az étlapon. Nagyon sok előítélet tapad hozzá, ezek néha jogosak is ráadásul.

Kásás Tamás, fotó: Bazánth Ivola/Jelen hetilap

A te szóhasználatoddal élve, ez a „térítő” korszak mindenkinél megjelenik, aki az élete egy adott pontján életmódot vált?

Aki etikai okokból lesz vegán, annál biztos, mert az úgy érzi, hogy addig a pontig hazugságban élt.

Senki nem mondta el neki, hogy annak a húsnak, amit eszik, milyen előélete volt, hogy került a tányérjára, mennyit szenvedtek előtte az állatok, és így tovább. Feszíti az az érzés, hogy ő ezt eddig miért nem tudta. Azért nem tudta, mert születésétől úgy lett programozva mindenki, hogy ez a normális.

Aztán mikor jön a felismerés, az gondolkodásmódban, az élethez való hozzáállásban egy óriási váltást eredményez. Kitisztul az ember agya, nemcsak a dolgok felszínét szeretné érteni, hanem tudni akarja, hogy amit lát, az a valóság-e vagy csak illúzió. Én később jöttem rá, hogy nemcsak az étkezésünket jellemzi ez a nagy hazugság, hanem az élet sok más területét is. Abban növünk föl, hogy megmondják, hogy mit higgyünk, mi jó, mi nem, és eszerint éljük az életünket.

Neked volt átmenet az életmódváltásodban, vagy teljesen elvágólagosan, egyik nap még ettél húst, másnap meg már nem?

A YouTube-on nézegettem videókat, és rákattintottam egy srácra, aki a növényi étrend jótékony hatásairól beszélt, és megemlítette, hogy ő vegán, mégpedig azért, mert nem helyesli azt, ahogy az állatokkal bánnak. Engem meg érdekelni kezdett, hogy miért mondja ezt, és, ahogy lenni szokott, az algoritmus egyik videót ajánlotta a másik után. Minden új információval egyre jobban belemerültem a témába, egyre jobban érdekelt, és a harmadik dokumentumfilm után, ami arról szólt, hogy tartják az állatokat, már megvolt az elhatározás bennem, hogy váltani fogok. A kérdés csak az volt, hogy mikor és mennyi időbe fog ez telni. Aztán viszonylag gyorsan ment, bár az elején még megengedtem magamnak, hogy hétvégente egyek húst, de csak úgy, hogy például kolbászos pizzát kértem, vagy például ettem sajtot. Kutakodni kezdtem receptek, alapanyagok után, és végül teljesen átálltam.

„Jobb, ha nem csak azt követed, amit mondanak neked, hanem tudsz kritikusan gondolkodni”

A mi beszélgetésünk apropóját a Veganuár adja, amibe én is beszálltam, igaz, nem vegán csak vegetáriánus hónapot tartok, viszont azt vettem észre, hogy több tervezést kíván tőlem, hogy rendesen egyek, hogy mindig legyen nálam valami, amit ehetek, ha megéheznék, többet főzök, és így tovább. Te viszont sosem voltál az a konyhában pepecselős típus…

…így van, én a házhozrendelős típus vagyok most is. Nem lettem egy nagy szakács, bár nagyon jó guacamolét tudok csinálni, ahhoz általában sütök ki egy kis édesburgonyát, készítek mellé hagymás-paradicsomos salátát, szerintem zseniális ez a három étel együtt. Tésztából is könnyen lehet jó dolgokat csinálni, akár egy gombás-növényi tejszínes mártással, vagy vegán pesztóval, de azért általában maradok a rendelésnél, megvannak már a kedvenc helyeim Budapesten. Illetve mindennap megiszom legalább egy liter smoothie-t, amibe teszek zöldséget, gyümölcsöt, magvakat. Eleinte, ameddig nem szoksz hozzá, persze nehéz, főleg akkor, ha olyan helyen eszel, ahol nincs sok vegán opció, de szerintem, ha elhatároztad magad, hogy ez a helyes, és te ezt akarod csinálni, akkor úgyis megtalálod a megoldást. Döcögősen indul, de aztán bejáratódnak a dolgok.

Ezek szerint neked ez a váltás azt is hozta, hogy egészségesebben étkezel? A vegán életmódhoz sokan általában hozzárendelik az egészséges életmódot is, noha akkor is vegán vagy, ha mindennap sült krumplit eszel sült krumplival.

Egyre inkább igen. Eleinte, mikor még nem ismertem a repertoárt, csak arra koncentráltam, hogy amit eszem, az vegán legyen. Az átállásom idején rengeteg vegán hamburgert, meg mindenféle vegán junkfoodot megettem, mert így volt könnyebb, az egészségemre nem nagyon figyeltem oda. Aztán, ahogy fokozatosan kivezettem az életemből a húst, a tojást, a tejtermékeket, a testem is elkezdett kitisztulni, és egyre inkább kívántam az egészséges ételeket.

A tudatosságom is sokat fejlődött, és most már ott tartok, hogy nagyon figyelek rá, hogy a szervezetem mindennap megkapja például azokat a vitaminokat, amikre szüksége van.

Ez nem azt jelenti, hogy nem eszem néha én is junkfoodot. Eszem, mert néha azt is kell, nem szabad erre túlzottan rágörcsölni, élvezni is kell az ételeket, meg edd azt, amihez kedved van, csak én például megtartom azt az egyensúlyt, hogyha ma ettem egy vegán hamburgert, akkor másnap igyekszem minél tisztábban táplálkozni. szerintem ez így abszolút kivitelezhető.

„Aki túl sokat gondolkodik, és mindenre választ akar kapni, az boldogtalanabb, mint akinek minden oké"

Noha ennek az interjúnak nem az előítéletek cáfolása a célja, egyet mégis idehoznék, mégpedig azt a gyakran felmerülő kérdést, hogyha nem eszel húst, akkor mégis miből van erőnléted? Korábbi élsportolóként neked mik a tapasztalataid?

Nehéz erre válaszolni, mert mikor váltottam, már nem játszottam, és nem tudom, hogy élsportolóként hogy reagált volna a szervezetem. Szerintem egy idő után átállt volna, és simán tudtam volna teljesíteni, nagyon sok vegán élsportoló van, szóval ez egy tévhit, hogy nem lehet hús nélkül magas szinten sportolni. Én nagyon könnyűnek éreztem magam például. Soha nem volt kajakómám, nem nehezültem el, több energiám volt mindenre.

Majdnem mindennap tornázok vagy teniszezek, sokat sétálok, és nem érzem gyengének magam. Most körülbelül fele annyit edzek, mint élsportolóként, ehhez viszont rengeteg energiám van, sosem érzem azt, hogy nincs erőm, inkább több kedvem lett hozzá, hogy karban tartsam magam, és egészséges maradjak a versenysport után is.

Amikor a válogatottban játszottál, foglalkoztak külön azzal, hogy mit esztek, hogyan táplálkoztok?

A vége felé már igen. Például, mikor a Szigeten edzettünk (Margit-sziget, Hajós Alfréd Sportuszoda - a szerk.), és fönt ebédeltünk a büfében, akkor volt, hogy Dénes (Kemény Dénes - a férfi vízilabda válogatott szövetségikapitánya 1997-2012 között - a szerk.) kérte külön, hogy milyen kaja legyen, de azért annyira nem figyeltünk oda erre, volt ott pörkölttől kezdve minden, amit el tudsz képzelni.

Kakaós csiga….

…persze, reggel azzal indítottunk. Nem volt még akkoriban ennyire professzionális a hozzáállás, mint most. Ráadásul mindegy is volt szinte, hogy mit kaptunk két edzés között, mert aztán hazamentünk, és mindenki evett, amit akart. Ma már látják, hogy mennyire fontos, miből, mennyit és mikor eszik egy sportoló. Valószínűleg nem ezen múltak a sikereink, de mindig lehet még jobbnak lenni. Én, ha a mostani tudásommal lennék élsportoló, akkor sokkal több mindenre odafigyelnék, ami elősegítheti a jó teljesítményemet.

„Ha a mostani tudásommal lennék élsportoló, akkor sokkal több mindenre odafigyelnék"

Ebben azért az is benne van talán, hogy tizen-huszonéves fejjel nem azon gondolkodik az ember, hogy most egyen-e egy túrósbatyut reggelire vagy sem. Mennek a dolgok, fiatal, regenerálódik a teste, jönnek a sikerek.

Egyrészt igen, másrészt a világ is más volt. Most egy húszéves teniszezőre is nagyon odafigyelnek, mindegy, mennyire fiatal.

Visszatérve a tudatossághoz: az általános tapasztalat szerint, ha az életed egyik területén jelentősen megváltoztatsz valamit, legyen az a táplálkozásod, a magánéleted vagy egy karrierváltás, az kihat más részekre is. Te mikor érezted először, hogy a világról, benne magadról, az életedről tudatosabban gondolkodsz, mint korábban?

Pontosan nem tudnám megmondani, de már egy jópár éve érzem ezt. 2017 októberétől számítok vegánnak, és mondjuk, főleg a covid által meghatározott elmúlt két év sok mindent felébresztett bennem. Nem minden az, aminek hisszük, és jobb, ha utánajársz dolgoknak, és nem csak azt követed, amit mondanak neked, hanem tudsz kritikusan gondolkodni. Valószínűleg összefüggésbe hozható a vegánsággal az, hogy már nem elégszem meg egy bizonyos információval, hanem megkérdőjelezek dolgokat. Ez egy folyamatos fejlődés, nem érkeztem még meg sehová, napról napra tanulok valami újat, és ez nagyon érdekes. Sokkal kíváncsibb is lettem, talán ez a legjelentősebb változás.

Volt olyan, amikor ezt a fajta tudatosságot ijesztőnek érezted? Azért kérdezem, mert a rögzült mintáktól sokan azért nem tudnak elszakadni, még akkor sem, ha szeretnének, mert védve érzik magukat általuk, biztonságos közeget teremtenek számukra, és ehhez képest az önálló gondolkodás, a felelősségvállalás tud elrettentő lenni.

Ez pontosan így van, és ezért is érzem magam sokszor izolálva az emberektől, mert nem érzem azt, hogy hasonlóan gondolkodnánk.

Amikor alapvető dolgokat, amik nekem világosak, el kell magyaráznom, az már eleve rossz érzést kelt bennem. Miért nem látja? Miért nem gondol arra, hogy egy történet másképp is történhetett, mint ahogy mondjuk a televízióban látta? Sokkal nehezebben értetem meg magamat, és nehezen találok olyan embereket, akikkel egyből egy hullámhosszon tudok lenni.

Sajnos nem is vagyok túl szociális alkat, mert mindig attól félek, hogy elakadunk a beszélgetésben, amikor rájövök, hogy teljesen más a gondolkodásmódunk. Én nem az az erőszakos típus vagyok, aki azért is mondja a másiknak, hogy figyelj, lehet, hogy nem úgy van, ahogy te gondolod. Sőt, az is lehet, hogy én sem jól látom, csak adjuk meg a lehetőséget annak, hogy másképp is lehetnek a dolgok, mint ahogy mi elképzeltük. A barátnőmmel nagyon nagy szerencsém van, mert hasonlóan gondolkodunk a világról, és azt hiszem, ebből a gondolkodásmódból következik az is, hogy akkor sem ijedek meg, ha egyedül kell lennem. Olyankor azzal foglalkozom, ami érdekel, utánajárok a dolgaimnak, nem kell magyarázkodnom, nincsenek kellemetlen szituációk. Nyilván ezzel is van még dolgom, hiszen szociális lények vagyunk, és a jó társaság az kell, csak nehéz megtalálni.

Az önismeretnek egy nagyon fontos állomás az, amikor jól elvagy magadban is, és nem igényled, hogy állandóan ingerek vegyenek körbe.

Meg hogy mindig elterelje valami a figyelmedet, hogy ne kelljen magadon gondolkodni. Én azért nem találtam még meg önmagamat, főleg ebben a világban nehezen találom a helyemet, szóval nem arról van szó, hogy megtaláltam a boldogságot, és minden tökéletes. Sőt, azt mondják, hogy aki túl sokat gondolkodik, és mindenre választ akar kapni, az boldogtalanabb, mint akinek minden oké, és csak sodródik az élettel.

Nem könnyű, de ilyennek születtem, egy elég érzékeny valakinek, aki szeretné érteni a világ működését.

Ráadásul neked évtizedeken keresztül ott volt az élsport, mint öndefiníciós erő az életedben, hiszen az, hogy sportoló vagy, hogy olimpikon vagy, az még akkor is sok mindent meghatároz, ha te nem hajtod ezt túl magadban.

Ugye a címkék, amikről az elején beszéltünk. Az enyém az volt, hogy vízilabdás, és sokáig azt is hittem, hogy a vízilabda maga az élet, aztán mikor vége lett, rájöttem, hogy nem így van. Akkor viszont jött a kérdés, hogy de hát ki vagyok én, ha nem a vízilabdás? Mi van ezen kívül? Mit tudok kezdeni magammal egyáltalán? Szerencsések azok a csapattársaim, akik megtalálták a helyüket a sportágban, és folytatták a karrierjüket edzőként vagy sportvezetőként. Én valami mást akartam, nem akartam ebben maradni, és váltanom kellett. Abból a szempontból viszont, amit te is említettél, ez a váltás egy nagyon nehéz folyamat, hát harminc éven keresztül mégiscsak egy valamit csináltam, egy szerepben ismert mindenki, én is abban a szerepben ismertem önmagamat, most meg egy új világot kell fölfedeznem. Vagyis inkább magamat ebben a világban.

Címlapkép: Bazánth Ivola/Jelen hetilap

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Még több izgalmas interjú itt:

Legújabb receptek

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...