Horváth Alexandra a vendéglátóipari főiskola alatt lett a torták szerelmese. Abban az időben jött rá arra, hogy valójában jobban érdekli, hogy mi folyik a konyhán, mint az, hogy hogyan kell vezetni egy céget az irodából. Dolgozott cukrászdában, étteremben, szállodában, (majd) külföldi rendezvényeken, de a legjobban arra vágyott, hogy szép tortákat készítsen. 2015-ben létrehozott egy Facebook-oldalt a tortáinak, a váratlan siker hatására pedig nagyon rövid idő alatt beindította cégvezető társával közösen a tortaműhelyét.

Az Egy csipet torta stílusát a minimalista, elegáns és extravagáns jelzőkkel is illetik. Az elejétől fogva ez volt az irány, vagy később alakult így?

5 kedvenc hazai tortakészítőnk, akik elképesztő csodákat alkotnak

Mindig jellemző volt rám a letisztultság és a minimalizmus, és hiszek abban, hogy a kevesebb néha több, sőt, szerintem a kevesebb mindig több. Én azt szeretem, ha a tortákat harmónia jellemzi, mind színben, mind textúrákban, mind formákban. Persze évről évre változnak a trendek és az igények, talán a saját technikám is. A változás teszi izgalmassá a munkámat, de azt hiszem, hogy a stílusom mindig letisztult marad majd.

A torta nálad nem csupán egy desszert, hanem olyan, mintha egy festővászon lenne, sőt, egyszer azt mondtad, hogy akár még üzeneteket is lehet vele közvetíteni.

Igen, egy torta kifejező tud lenni. Sokszor csak annyi instrukciót kapok hozzá, hogy milyenek legyenek a színek, vagy melyik festményt szereti nagyon az ünnepelt. Én is nagyon szeretek festeni. Egyelőre ritkán festek vászonra, mert nincs rá elég időm, de tervezem, hogy most már elkezdem. Az absztrakt vonal az, ami nagyon tetszik, amikor lehet játszani a színekkel. Egy-egy jó színkombináció, egy-egy textúra vagy egy új festőkés is ihletet tud adni a tortákhoz.

Honnan merítesz még inspirációt, amikor egy új tortát vagy ízkombinációt találsz ki?

Egyrészt nagyon szeretem követni a divatot és figyelni a lakberendezési ötleteket, ott már időben látható, hogy milyen színek, felületek lehetnek a befutók. Másrészt a természet az, ami a legnagyobb inspirációt jelenti, annál szebbet nem lehet festeni. Úgyhogy igyekszem gyakran járni a természetben, és utazni is, amennyire lehet. Nem szoktam más tortás oldalakat követni, mert akaratlanul is megragadhat valami az ember fejében, és nem akarom kockáztatni, hogy másolásszagú legyen a dolog. Az egyediség nálam nagyon fontos, és szeretném, hogy felismerhető legyen, ami a mi tortaműhelyünkből jön ki.

Hogyan születik meg egy új recept? Először az ízeket találod ki, vagy a dizájn jelenik meg a szemed előtt?

A tortáink esetében az íz és a külső nem függenek egymástól, az egyes ízeket bármilyen külsővel lehet kérni. A desszerteknél viszont mindig először az ízkombinációkkal kezdünk el játszani. Mondok egy példát: a karamell és a passiógyümölcs együtt nagyon jók, ha eldöntöttük, hogy legyen egy ilyen desszert, akkor kitaláljuk, hogy milyen elemek, milyen textúrák jelenjenek meg, majd körvonalazódik, hogy ez milyen megjelenési formában lenne a legjobb, majd ehhez igazítjuk a díszítést.

Milyen tortatrendek most a leginkább meghatározók a világban?

Nagyon sok irányvonal van, ezért egy kicsit nehéz válaszolni, de mindenképp azt gondolom, hogy a letisztultság és a természetesség irányába tartanak a trendek. Ez persze nem zárja ki azt, hogy a torták díszítése aprólékos és részletgazdag, a lényeg az összhatás. Amerika általában kivételt jelent, mert ott gyakoriak a túlzások, nem rettennek vissza a rengeteg cukor- és ételfesték-használattól, de azt hiszem, hogy Magyarországon ettől már eléggé távol vagyunk, aminek én személy szerint nagyon örülök.

Írtál egy süteményes könyvet Hangulatfüggő címmel, amelynek az a különlegessége, hogy érzelmi oldalról közelíted meg a desszertkészítést, a recepteket pedig a hangulatuk szerint rendszerezted. Miért döntöttél úgy, hogy nem a szokásos felosztást használod?

Azért, hogy kitűnjön egy kicsit a többi közül, és igazán személyes legyen. És arra is gondoltam, hogy a sütés – amellett, hogy nekem már a munkám – egy abszolút kikapcsoló, relaxációs tevékenység.

A könyvben szereplő hangulatok bizonyos élethelyzeteket tükröznek, ezekhez társítottam olyan recepteteket, amelyek a lelkiállapotainkhoz passzolnak.

Például a „Kimerülés” c. fejezethez olyan recepteket választottam, amelyek fáradtan is könnyebben, gyorsabban elkészíthetők, esetleg kávét vagy fekete teát, tehát koffeint tartalmaznak. A  „Pezsgés” részben olyan desszerteket gyűjtöttem össze, amelyekkel társasági eseményeken, kerti partikon lehet villantani, a „Lendület” című fejezetben pedig olyan haladóbb szintű, bonyolultabb receptek találhatók, amelyeket akkor készíthetünk el, amikor több energiánk van, jobban ráérünk, elhivatottabbak vagyunk.

Tervezel folytatást?

Igen! A kiadó is szeretné, csak ez az időszak minden szempontból egy kicsit kaotikus, én pedig szeretném megadni a módját, és egy nyugodtabb időszakban megírni, hogy mindenképp méltó folytatása legyen az elsőnek. A fejemben azért már megvan a vázlat.

A receptkönyvben abból indulsz ki, hogy a sütés terápia. Te szoktad annak használni, amikor nem megrendelésre készítesz desszerteket?

Igen, a sütést és a főzést is.

Ha valamibe hosszan bele tudunk merülni, akár egy-két órán keresztül, és nem az adott problémákra és nem a külvilágra összpontosítunk, hanem csak arra, amit csinálunk, az tényleg felér egy meditációval, kisimítja az idegeket.

Én általában a családnak szoktam sütni, legutóbb például anyukám születésnapjára készítettem egy pavlovát, aminek nagyon örült. Anyukám nem szereti a tortát. Elég vicces, mindig mondja, hogy neki ne készítsek tortát, hanem mindig valami mást. Húsvétra is sütöttem egy-két dolgot, amire az időm futotta. Otthon egyszerűbb dolgokat szoktam készíteni, a bonyolultabb alkotások a műhelyben születnek.

Nemcsak a desszertjeid külleme nagyon különleges és izgalmas, hanem az azokat bemutató képi világ is, amit Török-Bognár Renáta fotós jegyez. Hogyan találtatok egymásra, és hogy tudtok együtt dolgozni?

Reni korábban ételfotózással foglalkozott és gasztroblogot vezetett, később kezdett esküvői fotósként dolgozni. Kb. öt-hat éve volt egy közös esküvői inspirációs fotózásunk, és kiderült, hogy eléggé egy hullámhosszon vagyunk, ami az ízlésvilágot illeti. Hamar megértettük egymást, Reni fotózta a szakácskönyvemet, és ő felelt a stylingért is. Ott is nagyon jól működött minden, mert pontosan tudja, hogy én mit szeretnék láttatni, mutatni, mi az, ami tetszik, én pedig száz százalékig megbízom benne ilyen téren.

Hogyan változott a megrendelőitek ízlése az elmúlt időszakban?

Eleinte az volt a jellemző, hogy fotókkal és konkrét elképzelésekkel jöttek, most viszont már azért keresnek minket, amit mi képviselünk. Ezt én nagyon nagy eredménynek élem meg, hogy nem másoktól hoznak tortafotókat, hanem a mi korábbi munkáinkból választanak, és azt mondják például, hogy „ez a három torta nagyon tetszett, ez alapján készítsetek valamit”.

Előfordul, hogy nemet mondasz?

Igen, most már elég határozott vagyok. Egy pálya elején még sokkal több felkérést kell vállalni, hogy referenciát gyűjtsön az ember, hogy megérezze, merre szeretne haladni, mi az, ami közel áll hozzá, mi az, amivel azonosulni tud. Viszont amikor ez kialakul, sokkal könnyebb nemet mondani, és akár ajánlani egy olyan tortakészítőt, aki az adott stílusban jobban otthon van. Egyrészt a megrendelő is elégedettebb lesz, másrészt a tortakészítő is azt tudja nyújtani, amiben a legjobb. Tehát tőlem hiába kérnek formatortát, mivel nekem nincs benne tapasztalatom, soha nem gyakoroltam, ezért biztos, hogy nagyon ronda lenne. Fontos, hogy mindenki azt csinálja, amiben jó, és amiben gyakorlata van.

Az esküvői torták általában pasztellszínűek, de az Egy csipet torta kreációi között láthatunk narancssárga, rozsdabarna, szürke és egyéb árnyalatú desszerteket is. Ezeket te javaslod a megrendelőknek, vagy ők szeretnének ilyet?

A legtöbb esküvői torta még mindig pasztell árnyalatú, de most már egyre több bevállalós menyasszony van. Gondolom, hogy minket a korábbi munkáink alapján keresnek meg, és fel vannak készülve arra, hogy akár kicsit extrémebb legyen a tortájuk. Egyébként nem gondolom, hogy a színektől egy esküvői torta extrém lesz, csak jobban felkapják rá a fejüket a vendégek.

Mindig arra buzdítom az embereket, hogy a tortájuk legyen egy kicsit más, mint az előzőek, de nagyon sokszor szabad kezet adnak, ami nagyon megtisztelő. Egy esküvői torta mégiscsak a torták között a legnagyobb „vászon”, azon lehet igazán alkotni, és én nagyon szeretem, hogy ennyire bíznak bennünk.

Említetted egy interjúban, hogy nagyon szereted az őszi esküvőket.

Igen, az ősz a színei miatt szerintem mindig varázslatosabb, melyet az esküvők dekorációja is gyönyörűen tud tükrözni. Tavasszal és nyáron a rózsaszínes árnyalatú esküvők mennek, ősszel viszont már bátrabbak a menyasszonyok, jönnek a bordók, a barnák, a narancs árnyalatai, és a torta szempontjából is ideálisabb ez az időszak, mivel nincs 40 fok.

Mekkora az igény a mentes és vegán tortákra?

Vannak ilyen kérések, és szerepel is a kínálatunkban néhány ilyen torta és desszert, viszont én még mindig elenyészőnek érzem ezt az igényt. Az a tapasztalatom, hogy akinek komoly ételérzékenysége van, amúgy sem mer tortát rendelni, inkább elkészíti maga, aki pedig csak glutén- vagy tejmentes diétát tart, inkább megengedi magának évente egyszer-kétszer azt, hogy eszik egy szelet nem mentes süteményt. Én is sokat gondolkozom ezen, hogy érdemes-e ebbe az irányba mozdulni, de egyelőre minket továbbra sem ezért keresnek.

Vadkovászos kenyerek és ráérős reggelik a Káli-medencében – Török András és az Andriska Pékbisztró mesébe illő története

Milyen változások történtek az utóbbi időszakban, hogyan érintette az Egy csipet tortát a járványhelyzet?

Változások folyamatosan vannak, ami jó, mert ez visz előre. Az elmúlt évben az esküvők és a rendezvények nagy része elmaradt, így szélesebb körhöz jutottunk el, jobban ki tudtunk szolgálni a lakossági vonalat, így most ez teljesen át tudta venni a rendezvények helyét. Desszerteket eddig főleg esküvői asztalokra készítettünk, most kijöttünk különböző válogatásokat tartalmazó desszertdobozokkal, és ezt nagyon szeretik az emberek. Húsvétra egy friss ízvilágú, a színben is a tavaszhoz passzoló boxot készítettünk, előtte volt egy „Gyerekkorunk” desszertdoboz, amelyben azokat a klasszikus süteményeket alkottuk újra, amiket nagyon szerettünk gyerekkorunkban. Ez továbbra is a kínálatunk része, mert nagy népszerűségnek örvend. Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel hozunk ki új ízeket, most éppen a tavaszi kollekcióra készülünk. A tél és a Covid-szituáció miatt az emberek kicsit be vannak szürkülve, úgyhogy üdítő, friss színeket fogok használni.

Sokan kezdtek el otthon sütni a korlátozások idején. Van-e olyan tanácsod nekik, aminek te nagyon örültél volna, amikor elkezdtél sütéssel foglalkozni?

Az egyik tanácsom az, hogy a Pinterest a legnagyobb részben hazugság, nem szabad neki mindent teljesen elhinni, a másik pedig, hogy hiteles forrásokból válogassanak recepteket, ha pedig nem tiszta valami, akkor inkább nézzenek meg egy videót, mert sokkal jobban látszódnak a folyamatok. Illetve inkább legyen kevesebb, de jobb minőségű alapanyag, mert csak jóból lehet jót készíteni. Én magamat képeztem, nagyon sok mindenre magamtól jöttem rá, és igen, nagyon jó lett volna, ha valaki néha segít. Természetesen el kellett végeznem a cukrásziskolát az Egy csipet torta működtetéséhez. Nagyon sok receptkönyvet rendeltem itthonról és külföldről is, videókat néztem, és gyakoroltam, nagyon sokat. A rutin és a magabiztosság évek múltán jön csak, sok kitartásra van szüksége annak, aki erre a pályára adja a fejét, de végül megéri.

Címlapkép és fotók: Török-Bognár Renáta

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!

Olvass izgalmas beszélgetéseket, interjúkat az oldalról:

• “A tudatod csak akkor lesz tiszta, ha tiszta az ételed” – Dr. Árvai Anitával, azaz Veganeetával beszélgettünk
• „A fő célom, hogy legyen kapcsolat az emberek és tárgyak között” – Tábi Eszter keramikus stúdiójában jártunk
• „Azt éreztem, nem fogom tudni tovább élni az életem úgy, ahogy addig" – a Vegán Hegylakóval, Karalyos Gáborral beszélgettünk