A pizzatészta kinyújtásáról valószínűleg rengeteg videót láthattunk már, ha elkezdtünk komolyabban foglalkozni az olasz finomság házi elkészítésével. Esetleg utazásokról megmaradt emlékeink is lehetnek, amelyekben temperamentumos szakácsok a levegőbe dobálva, széles mozdulatokkal hajtják-nyújtják a korongokat. Nos, a pizzatészta kinyújtására több technika is adott, és meglepő módon nem nagyon lehet rosszul választani.
Szabad-e nyújtani?
Azt először is le kell szögeznünk, hogy a pizzatészta sodrófával való nyújtásában semmi rossz dolog nincsen. Nem tilos a bevetése, sőt, ha kedvünk és ízlésünk úgy tartja, nyugodtan folyamodjunk ehhez a technikához. A keményvonalas pizzakészítők mást fognak mondani a témáról, de nem kell ám mindig rájuk hallgatni.
Főleg kezdők esetében, akik még nem sajátították el a kézzel nyújtást, teljesen elfogadott a sodrófa használata.
Sőt, nem elég, hogy nem tiltott a sodrófázás, vannak olyan jellegű pizzák, amelyeknek kifejezetten jót tesz, ha nem vagyunk olyan gyengédek, és a kezeink helyett egy konyhai eszközzel esünk neki a tésztának.
A légbuborékok élete és halála
Tulajdonképpen a két módszer elsősorban a légbuborékok mennyiségében különbözik. Amikor kézzel dolgozunk, sokkal több levegő marad a tésztában, mivel az ujjainkkal és a kézfejünkkel nem tudunk olyan egyenletes felületet létrehozni.
Ilyenkor a kisebb-nagyobb buborékok kitágulnak a sütőben, innen kapja a tészta a hagyományos nápolyi pizzákra jellemző magas, göcsörtös szélét.
Ezzel szemben a sodrófával szinte az összes levegőt kinyomjuk a tészta közepéből. Ugyan ilyenkor is marad benne néhány buborék, ezek jellemzően a szélekre tolódnak a nyújtás során, így ennek a fajta pizzának is lesz (ugyan nem annyira impozáns) széle. A pizza többi része azonban egységesen lapos és ebből adódóan ropogós lesz.
Más pizzák, más technikák
Ugyan a pizzák világa elképesztően sokszínű, mégis a két leggyakrabban előforduló lepény a nápolyi stílusú, magas szélű, „buborékos” és a vékony, ropogós tésztájú, laposabb kinézetű pizza.
Az elsőt egy fokkal nehezebb otthon előállítani, komolyabb felszerelés (de minimum egy nagyon jó sütő) és némi technikai gyakorlás is kell hozzá. A jellegzetes kinézetet csak akkor fogjuk tudni elérni, ha kézzel nyújtjuk ki a tésztát. Szintén ezt a módszert alkalmazzuk, ha légiesebb, rusztikusabb pizzát szeretnénk.
A sodrófához pedig akkor nyúljunk, ha még nem érezzük annyira biztosnak a kézügyességünket. Idővel áttérhetünk a fele-fele technikára: kezdjük el nyújtófával a tészta megdolgozását, és ha túl vagyunk a kritikus első stádiumon, amikor a korongunk már elég nagy, és nem ugrik folyton össze, folytassuk kézzel, ügyelve arra, hogy némi levegőt hagyjunk a pizza szélén.
Egy teljesen lapos, egységes kinézetű és ropogós pizzáért használjuk végig a sodrófánkat.
Ennek is megvannak a maga előnyei, nem szabad kiközösítenünk csak azért, mert nem a legemberpróbálóbb technikával készül.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Ismered meg ezeket az otthoni praktikákat is: