Már gyerekként is tudtuk jól, hogy farsangkor jelmezbe bújunk, ünneplünk és fánkot eszünk. Sokan nem tudják azonban, hogy a szalagos fánk hagyománya Németországból ered, ahol ez a fogás szintén elengedhetetlen része a farsangi ünnepségnek.
Minden az ókorban kezdődött
A forró olajban kisütött édesség számtalan változatát ismerjük, szinte minden nemzetnek megvan a saját fánkja a spanyol churrostól a koreai csavart fánkig. Először az ókori rómaiak készítettek fánkhoz hasonló ételt, a globit. A zsíros tésztából gyúrt apró golyókat olajban sütötték ki, majd mákkal és mézzel ízesítették.
A 12. században az európai kolostorok kedvelt ételévé vált a parasztfánk, ami egy hosszúkás, töltelék nélküli elődje volt az ismert bécsi fánknak.
A legenda szerint egy 15. századi bécsi pék, Cäcilia volt az általunk is kedvelt fánk feltalálója. A férjével való veszekedés során dühében hozzávágott egy darab élesztős tésztát. A férfi azonban lebukott, és a tészta egy fazék forró zsírba esett – így született meg a fánk. A történet egy másik változata szerint Cäcilia dühét nem a férje, hanem egy lusta tanonc váltotta ki. Az eredmény viszont ebben az esetben is ugyanaz volt: kedvenc farsangi finomságunk létrejötte.
Azt, hogy a fánk farsangi étellé vált, egyesek Marie Antoinette számlájára írják. Egy történet szerint a királyné egy karneváli ünnepség során megéhezett és kiszökött az udvarból, hogy egy utcai árustól vegyen csemegét. A fánk, amit megvásárolt annyira megízlett neki, hogy az onnantól kezdve a királyi lakomák, ünnepek és a karnevál állandó desszertjévé vált.
A valóságban ennél sokkal egyszerűbb magyarázat szolgál a farsangi fánkfogyasztásra. Az emberek már a középkorban törekedtek a böjt előtti, ünnepi időszakban különösen zsíros ételeket fogyasztani és erőt gyűjteni a mezőgazdasági munkálatok megkezdésére. A fánk korai formájában már ekkor is szerepelt sokak „farsangi” étlapján.
A fánknak fontos szerepe volt, hiszen energiával látta el a keményen dolgozó parasztokat.
Bár ma már nincs szükségünk télen plusz kalóriákra, a fánk még mindig elengedhetetlenül hozzátartozik a farsangi időszakhoz. A ma ismert szalagos fánk Magyarországon a 19. században terjedt el, a bécsi (vagy berlini) fánkhoz képest azzal a különbséggel, hogy mi nem töltjük meg lekvárral az édességet.
Baracklekvárral töltött szalagos fánk
Ha fánkról van szó, egyből a szalagos fánk jut az eszünkbe. A hagyományos szaggatás helyett, kigombócozva szinte biztosan tökéletes lesz a végeredmény.
Fodros csöröge
Régen úgy tartották, hogyha csöröge kerül az asztalra, akkor megbecsült vendég érkezett a házhoz, tehát, ha neked süt valaki ilyet, tudhatod, nagyra tart, vagy te is kifejezheted általa ...
Túrófánk egyszerűen
Habkönnyű, pergős fánkot könnyebb elkészíteni, mint azt gondolnánk. Lekvárral vagy porcukros tejföllel tálaljuk. Jó étvágyat hozzá!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Kremmer Magdi
Még több érdekes történet a régi időkből:
