Készíts tartósítószer-mentes ételízesítőt házilag – nem is nehéz!

Bár az ételízesítők mértéktelen használata nemcsak egészségügyi gondokat okozhat, hanem az ételek ízét is egysíkúvá teheti, számos esetben hasznos, ha van egy fűszerkeverékünk, amelyet bevethetünk, hisz megkönnyíti a főzést.

Vannak, akik mindenbe tesznek ételízesítőt, mások csak akkor használják, ha nincs idejük összefőzni komplexebb alapleveket – manapság már a klasszikus „vegeták” összetevői között is inkább találunk természetes alapanyagokat, az ízfokozók, tartósítószerek helyett. De a legjobb, ha a saját ízlésünkre formált, házi, saját készítésű pasztát vagy száraz keveréket használunk. A házi vegeta remekül működik egyszerű, gyors levesek ízesítésénél, mártásoknak ad karaktert, elmélyíti az ízeket, sőt például rizottó készítésénél igazi jolly-joker, mert pillanatok alatt ízes alaplé készíthető belőle, amiben aztán a rizst meg tudjuk főzni.

Mitől lesz a vegeta vegeta?

A vegeta nem más, mint leveszöldségek koncentrált és tartósított csokra, mintha csak egy nagy tál zöldséglevest, annak minden aromájával bezárnánk egy zacskóba. Ehhez vannak, akik csak fehérrépát és sárgarépát reszelnek vagy aprítanak fel és kevernek össze sóval, mások használnak zellert és zöldfűszereket, petrezselymet is, hagymát, fokhagymát is. Az összetevők valójában tényleg csak az ízlésünk alapján változnak, a lényeg a tartósításon van. Hogy lesz ez a sok, romlandó zöldségféle hónapokig, évekig friss?

Házi ételízesítő

Hatalmasra nőtt fűszernövényeimhez kerestem egy klassz receptet, hogyan tudnám őket télire elrakni. A szárítás nem vállt be tavaly, a szedés után 2 hónappal, mint a széna..."se színe, ...

A só

Egyrészt a só az egyik legjobb tartósítónk, ha megfelelő mennyiségű sóval keverjük össze az aprított zöldségeket, akkor az önmagában tartósítja őket.

Ez általában az 5:1-hez arány, azaz minden kilónyi aprított zöldséghez 20 dkg sót kell kevernünk – így biztosak lehetünk abban, hogy se megpenészedni, rohadni, felforrni vagy épp ízét veszteni nem fogja az ételízesítő. A főzésnél viszont mindig bele kell kalkulálnunk a keverék sósságát is a végeredménybe, nem vagy csak alig kell majd sózni az ételt.

Mirelit ételízesítő kocka

A "tél mindent megesz" - mondogatták nagyanyáink, és mióta én is nagyanya lettem, magam is gyakran idézgetem ezt a mondást. Elég nehéz télen arról gondoskodni, hogy egyszerre álljon ...

Szárítva vagy nyersen?

És ebből következik a másik fontos, alapvető különbség a tartósítási módszerek között: azok, akik ennyire sózva teszik el a zöldségeket, azok a nyers elrakást választják, mert a só annyira konzervál, hogy nem szükséges kiszárítani a keveréket. A sós keveréket tiszta, csírátlanított üvegekbe töltik és mint ahogy más befőtteknél szokás, nagyon szorosan lezárják.

Ha tisztán dolgozunk, valóban egy évig eltartható így a keverékünk akár a kamrapolcon is.

Ha a só mennyiségét sokallnánk, vagy épp teljesen biztosra akarunk menni, hogy ne romoljon meg az ételízesítőnk, akkor viszont szárítanunk kell az összetevőket. A szárított vegetába sót se kell tennünk, zacskózva is tárolhatjuk, elkészítése viszont sokkal időigényesebb. Ha a szárított változatból elhagyjuk a sót, nagyon kell figyelnünk arra, hogy ne kapjon nedvességet az elkészült keverék, mert akkor gyorsan penészesedésnek indulhat. A só ezt hivatott megakadályozni, így vannak, akik a szárított változathoz is kevernek valamennyit.

A víz az ellenség

A tökéletes eredményhez már az első lépésektől kezdve figyelnünk kell arra, hogy minél szárazabban dolgozzunk. A megmosott és tisztított zöldségeket töröljük először is teljesen szárazra, majd aprítás után – ez történhet egyszerűen késsel, vagy épp darálóval, vagy még gyorsabban késes aprítóval – a keverékből nyomkodjuk ki a nedvességet.

Ehhez legjobb, ha egy apró lyukú szitát használunk. A zöldségekből kinyomkodott levet még véletlenül se öntsük ki, hiszen rendkívül koncentrált és egészséges, megihatjuk csak magában vagy épp beleönthetjük mártásokba, levesekbe, pörköltek alá – gyakorlatilag bármilyen sós, szószos ételbe.

A szárítás hosszú folyamata

Ez után következik az a türelmet és kitartást igénylő folyamat, amely során tökéletesen kiszárítjuk a keveréket: ha van nagy helyünk, napfényes, szélvédett teraszunk vagy udvarunk, akkor ez történhet klasszikus módon a napon is: a keveréket nagy tálcákra, deszkákra öntjük, vékony, egyenletes rétegben eloszlatjuk és hagyjuk száradni.

Pár óránként átkeverjük, sőt vannak, akik sodrófával is átnyomkodják, hogy minél inkább elkülönüljenek egymástól a zöldségdarabkák és porszerűbb legyen az eredmény. A teljes száradáshoz 3-5 nap és teljesen száraz idő kell.

Mivel a nedvesség a legnagyobb ellensége ennek a folyamatnak, hiszen pillanatok alatt rothadást, penészedést indíthat el a keverékben, így ha van egy jó sütőnk – az elektromos sütőkben manapság már van külön szárító, aszaló funkció -, amelyben egyenletes, alacsony, 50-60 fok tartható, akkor akár egyetlen éjszaka alatt is elkészülhet a szárított vegetánk. A teljesen kiszáradt zöldségeket hagyhatjuk darabosan vagy épp még jobban is összetörhetjük, a keveréket utána jól záródó, teljesen száraz üvegekbe vagy dobozokba töltjük és élvezzük egész évben munkánk gyümölcsét.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Még több házi megoldás:

Legújabb receptek

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...