Nem tudom, emlékeznek-e még a kedves olvasók, hogy novemberben cikkeztem egy különleges lengyel mézeskalácsról, amit bőven a karácsonyi időszak előtt el kellett kezdenem. Egészen pontosan 6 héttel a nagy nap előtt. Ezt a hat hetet nem kevés izgalom övezte: hogy vajon milyen is lesz a mézeskalács, és megérte-e a vele eltöltött időt. Nos, végre leteltek a kérdésekkel teli napok, és megsült a leghosszabb elkészítési idejű karácsonyi sütemény.
Mézeskalácstészta-óvoda
Szóval a tészta bekeverése után a mézeskalács – még nyers formában – a hűtőben töltötte a november nagy részét. Én pedig aggódó szülőként figyeltem. Ugyan tudtam, hogy a rengeteg cukor és méz nem engedi majd, hogy a massza megromoljon, mégsem mertem teljesen magára hagyni a „gyermeket”.
Olykor-olykor benéztem hozzá a hűtőbe, hogy minden rendben van-e vele, nem gondolta-e meg magát a megromlással kapcsolatban. Szerencsére teljesen eseménytelenül telt el az érlelési időszak nagy része.
Ami szemmel láthatóan változott, az a tészta állaga és színe volt. Kissé besűrűsödött, a színe pedig halványsárgából halványbarnába hajlott.
Két krémmel töltve
A több hetes várakozás letelte után végre abbahagyhattam a várakozást, és a tettek mezejére léphettem: elérkezett a kisütés ideje. A tésztát kinyújtottam, újra megbarátkoztam vele, és már mehetett is a sütőbe.
Alacsony hőfokon, szépen-lassan készre sült a tészta, a lakás pedig megtelt a mézeskalács ismerős illatával. Miközben hűlt a sütemény, nekiláttam a töltelékek elkészítésének.
Ezek közül az egyik egy jó sűrű, cukormentes szilvalekvár, míg a másik egy vajas-tejszínes-diós krém, ami némileg hasonlít a marcipánra. Ezek kerültek a három felvágott mézes lap közé.
Még több várakozás?
Elsőre kissé megijedtem, hogy elrontottam a süteményt, mert a tészta kissé száraznak hatott. Azonban rájöttem, hogy megfeledkeztem a recept következő fontos szakaszáról: egy újabb, négy napos pihentetésről.
Ez alatt a négy nap alatt ugyanis nem kis dolgok történnek: a mézestészta kissé megpuhul, összeérik a szilvalekvár és a diós krém ízeivel. Emellett préselődik is a sütemény, ami sokkal szebbé, esztétikusabbá teszi a végeredményt.
Igazi régimódi, „nagymama receptje” élmény volt az is, hogy ez a második érlelés nem a hűtőben, hanem a hideg ablakpárkányon történt. A süteménynek ugyanis hidegre van szüksége, de levegőznie is kell, hogy ne punnyadjon be, ne nedvesedjen meg túlságosan.
Nem véletlenül karácsonyi recept ez: a téli fagyos idő lehetővé teszi a mézeskalács ablakban való tárolását.
Minden csokimázzal végződik
Az újabb érlelési folyamat után szerencsére többet már nem kell várnunk, azaz már csak annyit, hogy a csokoládé ellepjen mindent. Ugyanis a piernik látványos befejező mozzanata a sűrű, mélybarna mázzal való bevonás. Erre jöhet még egy marék aprított dió, és láss csodát, a több hetes sütés (és várakozás) révbe ért.
És akkor jöjjön a nagy kérdés? Megérte ezért novemberben nekiállni a készülődésnek? Megérte heteken keresztül várakozni? Megérte egy ennyi lépésből álló mézeskalácsot sütni karácsonyra? Én csak annyit fűznék hozzá a dologhoz, hogy ez életem legizgalmasabb, legformabontóbb, egyszerre mégis leginkább egy régi, hagyományos, tradicionális karácsonyra emlékeztető süteménye.
Végre süssük meg az érlelt mézeskalácsot!
Hozzávalók az összeállításhoz: 300 g darált dió, 250 g vaj, 200 g cukor, 3 ek habtejszín, fél citrom leve, 2 ek alkohol (vodka, rum, pálinka), 340 g sűrű szilvalekvár
Hozzávalók a csokimázhoz: 115 g cukor, 115 g vaj, 3 ek kakaópor, 2 ek víz, 2 marék dió
A begyúrt tésztánkat vegyük elő a hűtőből, és gyúrjuk át egy kicsit. Osszuk a masszát két részre, ebből két egész süteményünk lesz.
Melegítsük elő a sütőnket 180℃-ra, és béleljünk ki egy lapos tepsit sütőpapírral. Nyújtsuk ki a tészta egyik felét nagyjából 1 cm vastagságúra. Fektessük a tepsire, hogy teljesen a szélekig érjen.
Tegyük a sütőbe, és azonnal vegyük lejjebb a hőfokot, 160℃-ra. Süssük a tésztalapot 50-60 percig. A teteje legyen száraz és szilárd, de enyhén legyen ruganyos a süteménylap.
Vegyük ki a sütőből, hagyjuk teljesen kihűlni, majd vágjuk el keresztben, három egyenlő téglalapra. Vágjuk le a széleket is, hogy minden szép egyenes legyen.
Készítsük el a diós krémet: olvasszuk össze a vajat, cukrot és tejszínt, majd főzzük 1 percig. Vegyük le a tűzről, és keverjük hozzá a darált diót. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd egy kézi robotgéppel verjük habosra. Közben csorgassuk hozzá a citromlevet és az alkoholt.
Kenjük meg a legalsó tésztalapot a diós krémmel, a másodikat pedig a szilvalekvárral. A harmadikat hagyjuk üresen. Helyezzük egymásra a három lapot, és csomagoljuk az egész süteményt lazán sütőpapírba és egy konyharuhába.
Tegyük a mézeskalácsot az ablakba vagy más hideg helyre (de ne a hűtőbe), ahol rendesen tud „lélegezni”. Helyezzünk rá egy vágódeszkát vagy tálcát, majd súlyozzuk le (pár befőttel vagy egy mozsárral) egyenletesen. Hagyjuk így pihenni négy teljes napig.
Ha letelt a pihentetés ideje, készítsük el a csokoládés mázat. Olvasszuk fel egy lábasban a cukrot a vajjal és a vízzel, majd adjuk hozzá a kakaóport, és keverjük csomómentesre egy habverővel. Hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni. Ez alatt egy kicsit be is fog sűrűsödni az öntet.
Csomagoljuk ki a süteményt, és ha esetleg egyenetlen lenne, vágjuk egyenesre a széleit. Tegyük süteményrácsra, és vonjuk be a mázzal. Szórjuk meg a tetejét az apróra vágott dióval, és hagyjuk megdermedni. Vágjunk belőle vastag szeleteket, és élvezzük a hosszadalmas munkánk gyümölcsét.
Az érlelt mézeskalács teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené.
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Hangulatos karácsonyi receptek, amikkel hangolódhatsz:
