<strong>Póréhagyma<br><br></strong>A hagymák általában nem viselik jól a leégetést: ilyenkor túlzottan kesernyések lesznek, ráadásul, ha alapként használjuk őket, ezt a kellemetlen aromát átadják az egész ételnek is. A póréhagyma azonban valahogy mintha kivételt képezne e szabály alól: alapból édesebb, több cukor van benne, ami karamellizálódni tud. Hagyjuk bátran, hadd lépje túl egy picit a barnulás-égés határát.

<strong>Kelek, káposzták<br><br></strong>Sokan nem kedvelik a káposztaféléket, pont azért, mert egyszerűen párolva szegényesebb, akár kellemetlennek is mondható oldaluk jön elő, míg sütve-pirítva, enyhén lekapatva átváltozik bennük minden levél egy karamellizáltan édeskés, enyhén kesernyés csodává. Mindegy, hogy levest, salátát vagy rakottast készítünk velük, tegyük ki őket komolyabb hőkezelésnek.

<strong>Paprika<br><br></strong>Persze nem a TV-fajtáról van szó, hanem bármelyik húsos, piros színű paprikáról: kápiáról, kaliforniairól, pritaminról – ezek a sütőben édeskésre sülnek, de az sem baj, ha egy kicsit hosszabb ideig hagyjuk őket a tepsin, egész addig, míg fekete foltok jelennek meg a héjon. Ez a füstös íz kiválóan áll majd a zöldségnek, mindegy, hogy mártogatós, szendvicskrém vagy krémleves válik belőle.

<strong>Padlizsán<br><br></strong>Szintén csoda történik a sütőben, ha kicsit megfeledkezünk a szépen lassan elszenesedő padlizsánjainkról – ezzel a módszerrel imitálhatjuk azt a kellemes aromát, amit a grill faszenén vesz fel az alapanyag, ráadásul anélkül, hogy tüzet kéne gyújtanunk. A füstös aroma igazán különlegessé teszi majd padlizsánkrémjeinket, de bármilyen más fogást is.

<strong>Brokkoli<br><br></strong>Főzve, párolva nem egy nagy kedvenc, sütve-pirítva annál inkább: ha tepsin sütjük vagy serpenyőben grillezzük a zöldséget, bátran hőkezeljük magasabb lángon, hosszabb ideig, míg fásabb „törzse” és a bolyhos rózsák egyes részei durván karamellizálódnak.