Dragomán György, író, saját elmondása szerint nem tud főzni. Ezt azonban megcáfolja decemberben megjelent könyve, a Főzőskönyv, amiben irodalom és gasztronómia keveredik. Most a 24.hu könyves podcastjának volt a vendége, ahol Nyáry Krisztián faggatta erről, és még sok minden másról.
Író a konyhában
A Főzőskönyvnek igen érdekes az eredettörténete. Alapot adott neki az író főzési szenvedélye és a tanulási vágy, ami nála a konyhát övezi. Inspirációja rengeteg van: amikor olvas, lát vagy eszik valamit, akár hónapokig is képes az adott étel tökéletesítésével foglalkozni.
Ez a folyamatos tanulás hajtja a gasztronómiában, szeretné minél több ételről elmondani, hogy tényleg meg tudja főzni.
Két külön világ
Dragománnál a főzés egyfajta kitörés, szabadulás abból a világból, amit a munkája gyakran komorrá, sötétté tesz. Ahogy mondta, a többi regénye nem éppen vidám hangulatáról híres, ez a komorság pedig képes az életben is bekebelezni az írót, ha nem vigyáz eléggé.
Éppen ezért kezdett el rendszeresen főzni, a konyhában tevékenykedni. Sőt, fejben is elválasztotta a két világot: van a dolgozószoba, ahol komoly dolgok történnek, és van a konyha, ahol a kísérletezésé, a játéké, de legfőképpen az örömé a főszerep.
Meg kell tanulni boldognak lenni, meg kell tanulni örülni
- fűzte hozzá a beszélgetésben. Ezt a hangulatot próbálja átadni a Főzőskönyvben is, ahol a legtöbb recept és történet vidám zárszóval végződik, mintegy felhívásként a boldogságra.
Főzni csak beleéléssel
Nagyon átélt módon próbálok főzni
- foglalta össze Dragomán konyhai filozófiáját. Elmondása szerint ez életének a többi részére is ugyanúgy igaz, ugyanis mindent szeret teljes beleéléssel csinálni. Persze az átélés nem egyenlő a szigorú komolysággal: „Ezt ilyen játékosan lehet csinálni, lehet szórakozni, kísérletezni, játszani”.
Ahogy mondta, a dolgozószobában folyó munka életre-halálra megy, nincs nagyon hely az apró hibáknak. Azonban a konyha teljesen más. Itt nem baj, ha az ember néha kudarcot vall, a lényeg, hogy folyamatosan próbálkozni, kísérletezni kell.
Minden étel egy nagy adag emlék
A könyv stílusa nem mindennapi. Dragomán szerint ez nem regény, azonban nem is kifejezetten szakácskönyv. A legpontosabban úgy tudja meghatározni a művet, mint egy „gasztronómiai önéletrajz első fejezete”.
Ezek az irodalmi nyelven megírt receptek sokkal többé teszik a könyvet: több lesz, mint ételek gyűjteménye. Az író más műveiben is nagyon gazdagon, érzékenyen ír, azaz szeret minél több érzékszervet bevonni az olvasásba. Ez itt is megjelenik, talán még jobban is, hiszen főzésről, aromákról, illatokról és ízekről van szó.
Amikor eszünk valamit, talán nem tudatosan, de rengeteg emlékünk, gondolatunk, érzésünk megjelenik az étel hatására.
Minden főzés kicsit nyomozás is, az ember a saját korábbi emlékeit és élményeit keresi
- fűzte hozzá Dragomán György.
Család: múlt, jelen, jövő
A családnak nagyon nagy szerepe van az étkezésben. Az író gondolataival élve a család az, ahol az emberek egymásra főznek, örülnek a másik főztjének, és egy asztal körül ülve esznek. Elmondása szerint ez náluk mindig is így volt: az asztal körül folyt az élet nagy része.
Nem tudok elképzelni egy olyan családot, ahol nincs egy kerek asztal, nincs egy konyha
- tette hozzá az író.
A család a hagyományok útján is aktív része a főzésnek. Dragomán erdélyi gyökerei érezhetőek a receptekben, történetekben, annak ellenére, hogy ez nem egy erdélyi receptkönyv. Édesapja szintén meghatározó szereplő a könyvben, ugyanis gyerekkorának ételeit és az ízeket, amikkel felnőtt, nagyban befolyásolta.
„A családunk gasztronómiailag nagyon érdekes hagyományokat hoz magával” – mondta. Ezzel kapcsolatban már sok mindenről szó esett a Főzőskönyvben, azonban az erdélyi örmény konyha, és (az anyai ágról kapott) zsidó konyha receptjeiről, ételeiről egy következő részben szeretne majd írni.
Ugyanis még nagyon sok étel, recept és történet van, ami nem áll készen, ezért nem fértek bele az első könyvbe. A következő részen már elkezdett dolgozni – avatta be a hallgatókat a titokba az író – , és várhatóan 2022 karácsonyára készül majd el.
Ezt nem nagyon lehet abbahagyni. Mármint a főzést nyilván nem tudom abbahagyni.
Olvass interjúkat, beszélgetéseket itt:
- „Édesanyám azt mondta, hogy bármi lehetek, csak szakács ne” – interjú Mede Ádámmal, a Laurel étterem séftehetségével
- „Ennek az igazi, őszinte vidéki konyhának az alapjaira tanítottak meg” – interjú Barna Ádámmal, az esztergomi Bistro42 séfjével
- „Ha az adott helyen már nem tudsz tanulni, akkor váltani kell” – Enzsöl Balázs, a Mestercukrász zsűritagja mesélt nekünk
