Az őszközepi időszak egyik legközkedveltebb „természeti kincse” a csipkebogyó. Az erdőket járva szinte mindenütt találkozhatunk a szúrós cserjékkel, amelyek a halványrózsaszín nyári virágzás után, az első fagyok beálltakor (ami manapság már egyre kiszámíthatatlanabb időpont) tűzpiros bogyózásba kezdenek. Nagy szerencsénkre, hiszen a vad termések nemcsak különleges ízekkel vannak tele, de jótékony hatásuk sem elhanyagolható. A legtöbben épp ezért medicinaként alkalmazzák a csipkebogyót – elsősorban tea formájában kerül elfogyasztásra. Amivel alapvetően nincs is probléma, magas C-vitamintartalma sok jót tesz a szervezetünkkel így a hideg beállta előtt/alatt. Nekem csak annyi kifogásom lenne ezzel kapcsolatban, hogy így teljes mértékben szemet hunyunk a bogyó gasztronómiai értékéről és konyhai felhasználhatóságáról.
Szent-Györgyi forog a sírjában
Két dolog miatt érdekelt sokkal jobban a csipkebogyó kulináris felhasználása annak gyógynövényként való használatánál: a trehányság és a kíváncsiság együttes ereje hajtott, ettől fűtve alkottam meg az alábbi receptúrákat.
Trehány voltam, mivel teljesen figyelmen kívül hagytam a C-vitamin megőrzéséhez szükséges hőmérsékletkorlátozást (a vitamin 50 Celsius-fok felett nagyrészt megsemmisül), így mondhatni bűntudat nélkül alkalmazhattam olyan agresszív konyhai technikákat, mint például a kandírozás.
A kíváncsiságom pedig elsősorban afelé irányult, hogy használható-e a hecsedli ugyanúgy bogyóként (hiszen az), mint például az áfonya, a málna vagy akár a paradicsom. Hogy kielégítsem ezt a kíváncsiságot, kitettem a gyümölcsöt a lentebb következő eljárásoknak.
Most akkor csípje a dér vagy sem?
Szinte mindenki ismeri a mondást, hogy a csipkebogyót meg kell csípnie a dérnek ahhoz, hogy használható legyen. Ez bizonyos szempontból igaz, míg egy másikból kevésbé. A dércsípés után nagyrészt már túlérett, szétkenhető szemeket találhatunk a bokrokon: ezek inkább lekvárkészítésre alkalmasak.
Az alábbi receptekhez (de amúgy például a teához vagy a szárításhoz is) érdemes még keményebb, esetleg csak enyhén puhuló darabokat válogatni.
FIGYELEM! Mindig tájékozódjunk, hogy a terület, ahol csipkebogyót szednénk, hová tartozik. Magánterületen és természetvédelmi területeken ne gyűjtsünk hecsedlit, és szintén kerüljük a forgalmas utak menti cserjéket. Egyéb helyeken egy fő egy nap maximum 2 kilogramm vadgyümölcsöt szedhet.
Tea, fermentált jóságokkal
A sort kezdjük egy egyszerűbb recepttel, ami még valamennyit megőriz a tradicionális felhasználási módokból: készítsünk fermentált csipkebogyóitalt. A hecsedlitea általában jobb, ha lassú áztatással és nem forrázással készül, így megmarad C-vitamintartalmának majdnem egésze.
Ezt továbbá kiegészíthetjük mindazokkal az előnyökkel, amelyek a fermentált ételek és italok fogyasztásából fakadnak: két világ egyesül ebben az italban. Pontosabban egy hatalmas befőttesüvegben, ugyanis ott kell landolnia a megtisztított gyümölcsnek.
A fermentáció folyamata ugyan magától is beindulna, de valószínűleg lassabban, ezért érdemes rágyorsítanunk erre – mégpedig egy kis élőflórás savóval. Ezt a legegyszerűbben egy pohár joghurt lecsepegtetésével kaphatjuk meg: a jótékony baktériumokkal teli folyadék alaposan bekurblizza majd a laktofermentációt.
Az itallal kapcsolatban egyedül csak arra figyeljünk, hogy a készítéséhez használt üvegek és palackok tiszták legyenek, az erjedés folyamata pedig ne csapjon át penészedésbe, mert akkor búcsút inthetünk az egész projektnek.
Egy ketchup, ami akár paradicsomból is lehetne
Ketchupot tulajdonképpen bármilyen bogyóból (igen, a paradicsom is az, már botanikailag) készíthetünk, így nem láttam akadályát, ugyan miért ne létezhetne egy recept, ami csipkét használ alapként.
Nemcsak lenyűgöző és a ketchupra megtévesztésig hajazó színe, de magas pektintartalma is kiváló ketchupalappá teszi a hecsedlit: így ugyanis sűrítés nélkül érhetjük el azt a kellemes állagot, ami a fűszeres szószban oly' szimpatikus.
Skandináv leves, egy nem létező sütemény ízeivel
Ha bogyós fejjel gondolkozunk, abszolút nem tűnik furcsának a csipkebogyóleves létezése. Hiszen más rokonaiból hezitálás nélkül bármikor szívesen készítünk krémes, édes, tejszínnel dúsított fogást.
Persze az is lehet, hogy csak nekünk, magyaroknak furcsa a gondolat. Az emberi leleményesség határtalan, így nyugodt szívvel feltételezhetjük, hogy egy másik nemzet konyhájában például készül leves a hecsedliből. És BINGO, BINGO, így is van: a svédek előszeretettel készítenek egyszerű, mégis lenyűgöző gyümölcslevest a bogyóból.
Magát a levest úgy is lehetne értelmezni, mint egy tál felhígított, ízesített hecsedlilekvárt, de nekem sokkal szimpatikusabb volt Gréti kollegám kommentje, aki csak annyit mondott a levesbe kanalazás után, hogy „olyan, mint egy sütemény”. Hogy vajon melyik, azt azóta sem tudjuk, bár lehet, nem is létezik.
A szegény ember aszalt vörös áfonyája
Egész eddig örülhetett a trehányságom, ugyanis nagyrészt megúsztam a csipkebogyó feldolgozásának nehézkes részét, a két alkalommal elvégzett passzírozást leszámítva. Egészen eddig.
Nem mondom azt, hogy senki ne csinálja utánam, mert azzal nagyrészt értelmét veszítené ez az egész cikk. De annyit mindenképpen elárulok a csipkebogyó kandírozásáról, hogy türelmet igénylő feladat. Valamint ajánlott hozzá a kesztyű viselése, ha nem akarjuk, hogy szétszurkáljon minket a bogyó galád belseje.
A macerás pucolás után azonban már nincs sok dolgunk a gyümölccsel: ő majd elrotyog szépen a cukorszirupban, és elképesztő módon, miután kijön belőle, még akkor is képes valamennyit megőrizni kellemes fanyarságából. Ha beleharapunk, pont, mint ha emlékeztetne egy bizonyos aszalványra... nem?
Fogtörő olasz kekszek hecsedlivel
Gondoltam, ha már van egy kis adag kandírozott hecsedlim (amiért ilyen keményen megdolgoztam), akkor nem holmi hétköznapi süteményben fogom felhasználni. Egy különlegesebb kekszben tudtam elképzelni, így landoltam az olasz cantuccini ötlete mellett.
Ez a talján édesség arról híres, hogy érdemes mindig tea, kávé vagy egy pohár toszkán édes bor mellett felkínálni, különben a vendégeink fogai bánhatják a falatozást. Ezen kívül az is zseniális benne, hogy ízesítését kényünk-kedvünk szerint alakíthatjuk: én a csipkebogyó mellé narancsot és mandulát küldtem, hadd dolgozzanak együtt a kekszben.
A természet szinte minden évszakban ad nekünk ingyen kincseiből: figyeld a Nosalty oldalát, ugyanis további alapanyagokat illetve gyűjtögetési, tartósítási és felhasználási tippeket hozunk a közeljövőben.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Izgalmas alapanyagok, amelyeket érdemes megismerni, majd megszeretni:
