Nem titkolom, hogy imádom a házi lekvárokat, ez a szenvedély pedig azzal is együtt jár, hogy nincs olyan hónap, amikor leállnék a befőzéssel. Hiszen mindig van egy gyümölcs, aminek épp aktuálisan szezonja van, tehát mindig van miből lekvárt főzni. Így a tél vége felé pedig mi más tombol, ha nem a citruslekvár. És direkt nem narancsot írtam, ugyanis idei célom az volt, hogy minél több gyümölcsöt üvegbe zárjak.
Végül 6 különböző citruslekvár került fel az otthoni polcomra, ezeket szeretném most bemutatni, mert az egyik észbontóbb, mint a másik.
Mitől lesz jó egy citruslekvár?
Egy citruslekvár annyiban hasonlít a klasszikus dzsemekre, hogy cukor és gyümölcs összefőzéséből készül. Azonban itt nagyjából vége is van a hasonlóságoknak, mert a citrusok nagyon furcsán tudnak viselkedni.
Először is sok felesleges vagy kellemetlen résztől meg kell szabadulnunk, ezek ugyanis keserűvé teszik a lekvárt (pl. belső hártyák, magok).
A gyümölcs héját azonban jó, ha fel tudjuk használni, ez ugyanis hozzátartozik a klasszikus narancslekvárélményéhez. Ráadásul a héj tele van pektinnel: ez az anyag teszi zseléssé a lekvárokat, és míg más gyümölcsök esetében pluszban hozzá kell adnunk, a citrusoknál „ingyen” hozzájutunk.
Persze nem minden héjat tudunk felhasználni: a legtöbb gyümölcs sajnos vegyszerekkel kezelt, így csak a belsejük alkalmas lekvárfőzésre. Szerencsére már több boltban találhatunk kezeletlen héjú vagy bio citrusokat. Én is ilyeneket kerestem ehhez a projekthez, több-kevesebb sikerrel.
Nagy általánosságban egy citruslekvár úgy készül, hogy a kinyert gyümölcshús és gyümölcslé súlyával megegyező (vagy kicsit kevesebb) mennyiségű cukorral sűrűre főzzük az egészet. A felhasznált citrus savassága vagy édessége persze beleszólhat a cukormennyiségbe. Nézzük a lekvárokat egyesével!
Narancs, a klasszikus
Természetesen nem hagyhattam ki minden citruslekvárok kiindulópontját, a narancslekvárt. Szerencsére tudtam bio gyümölcsöt venni, így a héj is belekerülhetett a fazékba. Vagyis előtte egy nagy lábos lobogó vízbe, ahol kifőztem belőle a keserű aromát.
Értékelés: klasszikus, jól megszokott, kihagyhatatlan, 8/10
Vérnarancs, a lenyűgöző
A vérnarancs mindig is lenyűgözött szinte hipnotikus belsejével, így számítottam rá, hogy a belőle főzött lekvár is izgalmas lesz. Arra azonban nem számítottam, hogy életem legszebb színű lekvárja születik majd meg. A héjat sajnos nem tudtam hozzá használni, de így is isteni lett.
Értékelés: vad szín, a narancsnál egy fokkal komplexebb íz, 10/10
Grapefruit, az új kedvenc
A grapefruitnál lépünk át egy fokkal izgalmasabb területre, ennek a gyümölcsnek ugyanis erősebb a savanyú oldala, mint az édes, sőt maga a gyümölcshús egy kicsit kesernyés is. A biztonság kedvéért ezért használtam egy klasszikus, piros és egy édesebb, fehér grapefruitot is. A héj itt sem került bele a lekvárba, az mégis meglepően sűrű lett. Mivel savanykás a gyümölcs, bánjunk bátran a cukorral.
Értékelés: komplex, szokatlan, formabontó, ezért nekem abszolút az új kedvencem lett, 9/10
Citrom, a képtelenség
Ugyan hallottam már róla, hogy a britek (a nagy narancslekváros nemzet) előszeretettel készítenek dzsemet citromból is, eddig még nem vitt rá a lélek, hogy ki is próbáljam a fanyar finomságot. És ez nagy kár volt, ugyanis a citromlekvár egy olyan különlegesség, amit legalább egyszer mindenkinek meg kell kóstolnia. Az összes közül ez lett a legzselésebb, ami azt jelentheti, hogy a citromban van a legtöbb vagy legerősebb pektin. A héj még izgalmasabbá teszi, ezért ezt ne hagyjuk ki belőle!
Értékelés: teljesen új íz, kellemesen savanykás aroma, színben kicsit hóka, 8/10
Lime, a meglepő
A citrom után muszáj voltam alávetni a lime-ot is a lekvártortúrának, és egy cseppet sem bántam meg, hogy így tettem. Kifilézni meglepően egyszerű volt, a lekvár pedig közepesen sűrűre főtt. A citromnál sokkal izgalmasabb ízt produkált, ami tökéletes keresztmetszete az édesnek és a savanyúnak.
Értékelés: nagyon különleges íz, különleges aroma, 9/10
Mandarin, a felejtős
A mandarinnal kissé szkeptikus voltam elsőre, ami talán nem is volt alaptalan. Maga a gyümölcs is sokkal vizesebb, lédúsabb, mint a többi citrus. És ugyan ez pozitív tulajdonság, ha nyersen esszük, azonban egy lekvárnál már kevésbé. Még úgy is túl híg lett a végeredmény, hogy a gyümölcs héját is beletettem. Ízben különben nem lett rossz, nekem talán kicsit túl erős volt benne a keserű vonal.
Értékelés: a mandarint hagyjuk meg inkább nyers fogyasztásra, egynek persze elmegy a lekvár, 5/10
Pomelo, a kudarc
Annyira én sem vagyok szerencsés, hogy recept nélkül kísérletezgetve minden 100%-ban elsőre sikerüljön. De az is lehet, hogy a pomelolekvár alapból kudarcra volt ítélve. Mindegy is, a lényeg annyi, hogy mindenki tanulhat a kudarcomból: a pomelóból nem lesz soha lekvár.
Értékelés: borzasztóan keserű, nem sűrűsödött be egyáltalán, összességében a pomelo nem erre való, 0/10
Fotók és receptek: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több izgalmas receptet és ötletet találsz itt:
