Aranyos Nagyikánk emlékére teszem fel ezt a receptet. Tőle tanultam sok-sok éve. Ő mesélte, hogy gyakran készítette édesanyja ezt a sütit a háború alatti-utáni ínséges időkben, amikor is nehéz volt hozzájutni cukorhoz, tojáshoz, vajhoz, mondhatni, minden élelmiszerhez. Ebben a sütiben az volt a jó, hogy mindenből viszonylag kevés kellett hozzá, sőt, a tojások nagy részét ki lehetett spórolni belőle, mert éppen 1 tojással is elkészülhetett. (Nevezték "egytojásosnak" is.) Úgy persze sűrűbb maradt a krém, de abban az időben nem lehetett válogatni, már annak is örültek, hogy egyáltalán édesség került az asztalra. Természetesen csoki se volt a tetején, azt már én variáltam rá egyszer, de közkívánatra azóta mindig így készítem. A "skót krémes" név abból ered, hogy ez egy igen spórolós sütemény. De ennek ellenére nagyon finom! A többi szalalkálishoz képest az a hatalmas előnye, hogy a forró krém már szinte azonnal megpuhítja a tésztát. Ha reggel megsütöm, ebéd után már ehetjük is. Persze, ha állhat a hűtőben egy, netalántán két napot, akkor valami olyan istenien puhává válik, hogy szinte olvad az ember szájában.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!