Bár ez az olasz éltel nálunk a hús és kolbász hiánya miatt szegények lecsója néven fut - ízének semmi köze a mi magyar lecsónkhoz. Sokkal inkább emlékeztet az ajvárra, valószínúleg azért, mert a húsos, kaliforniaia paprikának egész más az íze, mint a lecsópaprikának. A bazsalikom és a borecet pedig olyat változtatnak rajta, hogy ha valaki becsukott szemmel kóstolja, a lecsó jut róla eszébe utoljára! Az íze után pedig az a legjobb benne, hogy szinte bárhogyan felhasználható, érdemes egyszerre többet készíteni belőle. Velem volt úgy, hogy megcsináltam este, ettem vacsorára melegen, magában, másnap reggelinek hidegen, pirítósra kenve, ebédre pedig grillezett csirkemellel. Fel sem tűnt, hogy ugyanazt eszem! :)