Ezt a süteményt mi csak úgy emlegetjük, hogy "hatlapos", ami arra utal, hogy 6 lapot sütünk, amit finom krémmel töltünk. De van aki csak "szalakáli, vagy szalagárés" krémesnek hívja, mivel ez az egyik hozzávalója. Évek óta sütöm ezt a süteményt, a család imádja, ünnep nem telhet el nélküle. Igaz, első hallásra ijesztő lehet, hogy hat lapot kell sütni hozzá, és persze a tészta sütése közben áradó szúrós, szalmiákos szag sem kellemes, de nem kell megijedni, mert ha rutint szerzünk, már nem is találjuk annyira macerásnak. És a szag is csak addig tart, amíg sülnek a lapok. Megéri, mert a végeredmény kárpótol minket. Olyan süteményt kóstolhatunk, hogy örökre beleszeretünk ebbe a nem túl édes, enyhén karamelles-fahéjas csodába, ami szinte elolvad a szánkban, annyira puha és krémes. Eleinte, sok különböző receptet próbáltam, aztán szokás szerint, kialakítottam a saját verziómat. Tudjátok: "ahány ház, annyi szokás". Ezért is osztom meg veletek. Még több finomságért látogasd meg oldalam.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!