Elzászi Flammkuchen
Azon morfondíroztam magamban, hogy már lassan 10 hónapja élek Németországban, csináltam magyar, olasz, francia, lengyel és ki tudja még milyen ételt, de németnek még nem álltam neki - egyedül Eszter isteni császármorzsája készült el pár hete. Úgyhogy a napokban úgy döntöttem, essünk neki! Hosszas tanakodás után -mármint, hogy mi legyen a cél - úgy döntöttem, hogy az első olyan étel, ami anno, tizenéves koromban megdobogtatta a szívemet, és lenyűgözte ízlelőbimbóimat - igaz, hogy nem bajor, hanem elzászi specialitás volt, az a Flammkuchen. Persze, vitázhatunk arról, hogy ez akkor most francia vagy német, mert ott tarte flambee-na hívják, amit itt Flammkuchennek. De már rég letettem arról, hogy igazságot tegyek, mi honnan származik, én Németországban ettem először, és a roppanós kenyértészta, ami magába szívta a tejfölt, tetején az édeskés hagymával és szalonnapörcökkel, nekem már német marad, amíg élek. Szám szerint 17 német szakácskönyvet bújtam végig, és 12 internetes honlapot rágtam át. Mindegyik az eredeti Flammkuchen receptet ajánlotta. Csak az egyik fele élesztőt is tett a tésztába, a másik fele meg nem. Nem tudtam rájönni, kinek van igaza, majd végül az egyik német szakácskönyv meggyőzött, hogy így, az élesztő nélkül az igazi. Hogy mivel? Azt tudtam, hogy a Flammkuchent eredetileg kemencehő-tesztelésre találták ki. Ha pár perc alatt átsült, a kemence elég forró volt ahhoz, hogy az elzászi parasztok beledugják a kenyérkét. A receptkönyv azt állította, kenyértésztából nincs maradék -a maradékot a paraszt nem ismerte. Kis lisztet meg sót összegyúrt vízzel és egy kanálnyi zsírral, azt dugta a kemencébe, a feltéteket meg csak utána pakolta rá. Úgy döntöttem, ott a pont. Nem bántam meg. Voltak ugyan aggályaim, hogy mi fog - szó szerint - kisülni a tulajdonképpen só-liszt gyurma tésztából, de egyszerűen isten lett! Sokkal gyorsabb az olasz rokon pizzánál, vagy a magyar-szlovák sógor töki-pomposnál, ha hirtelen vendég esik be, jobbat ki se lehetne találni, a hozzávalók igazán alapkellékek, és az elkészitési idő lenyom egy bonyolutabb rántottát. És ha igazán őszinte akarok lenni, az oviban néha rágcsáltam a só-liszt gyurma figurákat..:D
