A látványos, gyümölcsös zselék helyett a magyar konyhában egy áttetsző, ruganyos fogást ismerünk: a kocsonyát. A két egészen eltérő ételben mégis van valami közös. Mindkettőt állati eredetű kollagén fogja össze, és teszi izgalmasan remegőssé.

A zseléket talán leginkább a 20. század közepének, illetve második felének konyhájával azonosítjuk, ám a 17. századból is maradtak fenn zselatinos receptek. Ekkoriban volt, hogy kerámiaformákba öntötték a zselatint, vagy bonyolult kézművestechnikával alakították ki az öntőformákat - írja a Historic Food. Később, a 19. század közepére, az ipari léptékű zselatingyártás és a rézformák sorozatgyártásának hatására igazi zseléőrület uralkodott el a a korabeli társadalom módosabb rétegein. Egészen összetett, több rétegű zselétornyokat is készítettek. Az egyik nevezetes forma, a Belgrave két elemből állt. Egy külső rétegből, és egy belső, spirális rétegből. Miután a külső formát feltöltötték átlátszó zselével, kivették belőle - óvatosa, a spirális formája miatt folyamatosan elforgatva - a belső formát, majd annak a helyére színes zselét öntöttek.

Sam Bompas és Harry Parr a zseléről való történeti tudásukat is felhasználva nyúltak ehhez a furcsa anyaghoz. Elkészítették belőle ikonikus londoni épületek mását, feltöltöttek vele egy kis medencét, és könyvet is írtak a témában.

A duó a zselékhez persze már nem réz, hanem 3D technológiával hoz létre formákat. Egy 3D nyomtatóval kinyomtatott alakzatra vékony műanyagréteget feszítve készítik el a zselék negatív öntőformáját.

2008-ban, a London Festival of Architecture alkalmából sikerült a világ vezető építészei közül néhányat rávenni, hogy tervezzenek zseléből épületeket. Lord Foster, Lord Rogers és Sir Nicholas Grimshaw is részt vett a versenyen. 2016-ban, a duó 9. születésnapján a Harrod's áruházban állíthatták ki munkáikat.

Jenny van Sommers fotóst is lenyűgözte a Bompas and Parr világa. Úgy látta, érdemes megmutatni a nagyközönségnek, mennyire eltérőek tudnak lenni a zselék, szerinte ugyanis "mindenek más a személyisége".

A videó jobb fölső sarkában táncikáló zselé Jenny szerint extrovertált, míg a narancssárga zselé az a típus, akinek mindig jó a kedve. "A barna zselé pedig az a figura, aki lassan kezd el táncolni, majd nagyon belejön, de végül elszégyenli magát, és abbahagyja a mozgást."

“The Jelly Film” by Jenny van Sommers - NOWNESS presents from NOWNESS on Vimeo.

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

Egyedi Nutellás üveg mindenkinek? - Olaszországban már ez is lehetséges