Rólam
Sziasztok! Éva vagyok. Sokat sütök-főzök családi házam konyhájában, családom nagy örömére. A kertben sokféle alapanyagot termelünk, így a frissen szedett zöldség, gyümölcs páratlan ízei is asztalunkon landolhatnak. A többlet termést befőzöm, fagyasztom, raktározom a téli időszakra.
Saját receptjeim között több szerepel ".....Fakalán módra" kiegészítéssel, aminek az az oka, hogy először ezt a szakácsnevet választottam, később változtattam Vica konyhára, a receptek címét azonban nem tudom módosítani.
Örömmel veszem, ha véleményezitek a recepteket.
Mióta főzök
Kedves Látogató!
Korábbi szakácsnevem Fakalán volt, aztán úgy gondoltam megváltoztatom. Ezért fordul elő, hogy a feltöltött receptek között több címben a Fakalán kifejezés olvasható. Kérlek, légyszi helyettesítsd be memóriádban a Vica névvel, ami még is csak nőiesebb és személyesebb.
Életemben először zöldbablevest főztem. Szüleim kapálni voltak, s én meleg vacsorával akartam meglepni Őket. Lehettem olyan 8 éves. Addig minden rendben is ment, amíg a rántásra nem került sor, de azt valahogy túlméreteztem, így egy darabig vizet adtam hozzá meg további fűszereket, végül belenyugodtam, hogy ebből leves-főzelék lett, és levettem a tűzhelyről. Kiönteni sajnáltam, megmutatni szégyellettem, így betettem a kamrába. Természetesen hazaérkezve anyukám felfedezte, hogy történt valami a konyhában és vallatóra fogott. Be is vallottam, hogy én bizony zöldbablevest akartam főzni, s végül előkerült az alkotás a kamrából. Anyu megmelegítette aztán meg is ettük közösen, de közben elmagyarázta, hogy mi volt az amit elrontottam. Hát így kezdődött ismerkedésem a szakácsművészettel.
A z igazi áttörés 16 éves koromban történt. Édesapám közölte egy vasárnap reggel, hogy most pedig mindenki kimegy a kertbe szőlőt kötözni (persze csak ürügy volt, hogy ne legyen a konyha közelében senki) a lány meg főzzön vasárnapi ebédet. Azt főz amit akar, de ebéd legyen. Ez a nap is emlékezetes maradt számomra. Mivel vidéken éltünk, akkoriban természetes volt a ház körül az aprójószág, így csirkehúslevest főztem és mellé mit, arra már nem igazán emlékszem, de déli 12 órára ebéd volt az asztalon. Az atyai kritika csak ennyi volt: ez a leves finomabb mint az anyádé..... azóta forgatom én nagy élvezettel a fakanalat - csak mosogatni ne kellene -.
Ars poetica a konyhában
Minden nagyon finom, amit az asztalra teszek étel néven... - kivéve, ami nem. Azt nem szoktam megismételni. -