Rettenetesen utálom a régi befőzési módszereket. Nem csak azért, mert hihetetlenül elavult, hanem azért is, mert beletelik egy fél napba. Azt hiszem, az egyetlen modernkori vívmány, ami ellen nem lázadozom túlzottan, azok a természetes pektintartalmú befőzőcukorok vagy zselésítők. Teljesen felesleges órákig vagy akár csak fél óráig rotyogtatni azt a szerencsétlen gyümölcsöt (kivételt képeznek pl. a sűrű szilvalekvár stb.), hogy aztán tényleg semmi mást ne együnk, csak cukros zselét. A pektin vagy a befőzőcukor igen jól használható, nem kell ódzkodni tőle. Hiszen hogyan is működik? Azért főzzük azt a gyümölcsöt, hogy a folyadék elfőjön belőle, minél alacsonyabb pektintartalmú gyümölcs, annál kétségbeesettebben forraljuk, hogy aztán a kenyérre vagy a sütibe kenjünk valami agyonfőtt dzsuvás vackot. Mindezt azért, hogy sűrűbb legyen. Azért sem kell órákig főzni, hogy a bacikat, tudomisén miket kifőzzük belőle. Elég azoknak egy rottyantás és megfőnek. Szóval, egyetlen egy épkézláb oka sincs a rotyogtatós lekvárfőzésnek, meg a "tegyélszaliciltatetejére - különbenkidobhatod!" intelmeknek. A befőzőcukor vagy a készen vett pektin annyiban könnyíti meg az ember dolgát, hogy segít zselésíteni, megóv minket a főzéstől, és a vitaminok nagy hányada szintén túléli ezt a gyalázatos procedúrát. Mielőtt bárki is elkezd pártoskodni, hogy akkor megromlik, meg felforr, meg akármi... Nem, nem romlik meg, se nem forr fel, semmi nem fog vele történni. Ha az üveg tiszta, és közben nem sütöttünk a lekváros edény mellett olajtól szanaszét fröcsögő rántott húst, akkor semmi baja nem lesz a lekvárunknak. Se szalicil, se 120 kiló cukor, csak a gyümölcs és egy kis segítség. És kész. A színe is szebb, az íze is jobb. A ribizli egyébként egy magas pektintartalmú gyümölcs, kevés befőzőcukor kell hozzá, sőt, jól alkalmazható együtt más gyümölcsökkel, amelyeknek alacsonyabb a pektintartalma. Ha valaki édesebben eszi, tehet hozzá több normál cukrot is. De készíthető mézzel is, ugyanennyi mennyiséggel. Alapvetően épp magas pektintartalma miatt, sima cukorral is működik, most viszont sűrűbb, zselé szerű lekvárt kellett készítenem, ezért én is rásegítettem egy kicsit. Ez itt, kérem szépen, piros és savanyú, de csak annyira, hogy épp nem lesz még szűz tőle az ember. Mi így szeretjük. Az epernek legyen eper íze, a ribizlinek ribizli íze. Nem olvasztott cukrot akarok a kenyeremre kenni. Hanem ribizlilekvárt. Finomat.