Még Angliában teljesen rákattantam a szójatejekre, s nagyjából mindent azzal készítettem a reggeli müzlitől a palacsintán keresztül. Aztán hazajöttem, és vissza kellett fanyalódnóm a sovány tejekre, mert a 400-600 forintos szójatejeket nem engedhettem meg magamnak abban a mennyiségben, amit megszoktam. (Bár készítettem zabtejet és rizstejet is nemegyszer, nálam valamiért a szója maradt ízben a favorit.) Aztán egy nap egy teljesen átlagos kis közértben váratlanul natúr szárított szójababra leltem potom 250 forintért, azonnal lecsaptam rá, és dörzsölgettem a tenyeremet, hogy végre otthon is készíthetek szójatejet a bolti ár töredékéért.  Az első próbálkozást abszolút siker koronázta, s maga a procedúra sem túl bonyolult. Talán egy kicsit erőteljesebb a szója íze, mint a bolti verziókban, de nálam még teljesen elfogadható mértéket ütötte meg, a párom is hasonló véleményen volt róla, ezenfelül ízvilága végtelenekig varriálható.