Egész kicsi koromban,már 9 évesen önállósítanom kellett magam. Szüleim építkeztek távol a lakóhelyünktől. Esténként nagypapám jött hozzánk vigyázni rám és a húgomra. Délelőtt suli, délután főzés. Szívesen csináltam,bár kezdetben kevesebb sikerélményeim voltak.
A mindennapokban akkor vált igazán részemmé,amikor férjhez mentem,s még inkább fontosabbá vált a lányaim születése után. Igazi kritikusaim ők, s a legnagyobb elismeréseket is ők adják,hiszen egy-egy étel vagy sütemény elfogyasztása után a vélemény ott tükröződik az arcukon, s jó bezsebelni az elismerő szavakat is!
A fotózás nem az erősségem,így nem minden esetben tudom azt láttatni,amit valójában szeretnék, bár az igyekezet ezen a téren is bennem rejtőzik.
A hely, ahol főzök
Debrecen, a konyhám, amely az én szentélyem.
Ars poetica a konyhában
Nem igazán ars poetica, de nincs annál nagyobb élmény, mikor kicsi gyermeked az első falatnál teli szájjal csak annyit mond: Inom! :)) Na és még vmi: soha, semmi ne szegje kedved! (Ez talán már ide illik:-))
A karácsonyi sütemények szépsége felől nincs vita: a mák, dió, alma, kókusz, a különféle krémek és díszítések mind-mind varázslatos hangulatot teremtenek. Lássuk a legszebbeket!
Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...