Már legalább harminc éve főzök, de az első próbálkozásaim nem is a főzés terén voltak, hanem a sütemények sütése vonzott inkább. Finom krémesek, palacsinták, torták, rétesek és bélesek, pogácsák és kiflik, kalácsok és kuglófok kerültek az asztalra, ha éppen olyan volt a hangulatom. Az igazság pedig az, hogy elég gyakran kaptam kedvet a "sütkérezéshez", (ahogy mifelénk mondják). Anyukám megfőzte a finom ebédet, én pedig megörvendeztettem a családot valamilyen finom édességgel. A sütemények iránti érdeklődésem valószínűleg annak köszönhető, hogy édesapám pék volt, most már nyugdíjasként otthon süt finomabbnál finomabb réteseket, kalácsokat, pogácsákat stb.
A hely, ahol főzök
Itthon, Gyömrőn, a saját konyhámban. De volt már arra is példa, hogy az iskolában a tanítványaimmal közösen sütöttünk mézeskalácsot vagy lángost, palacsintát, főztünk paprikás krumplit, tejbegrízt stb.
Ars poetica a konyhában
Szeretem a változatosságot a konyhában, ezért rengeteg féle új ételt kipróbálok. Férjem mindenféle zöldfűszert termeszt a kertünkben, így a bazsalikomtól a tárkonyig minden kéznél van, amikor kell, így különlegesebbnél különlegesebb ízkombinációkat tudok kipróbálni a család örömére. Szerencsére ők is szeretik a változatos, különleges ízeket.
Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...