Rólam
Kb.10 éves lehettem, amikor szüleim rám bízták az úgynevezett kajapénz beosztását, mivel válogatós voltam, és legszívesebben rántott húst ettem volna rántott hússal. Na, a pénzkezelés 1 hónapig tartott, mert rájöttem hogy nem lehet húst, hússal enni, mivel a pénz nem tart ki egy hónapig. Viszont megtanultam, hogy olcsón is lehet finomat főzni.
Régóta főzök, de csak a kisokosomba írtam le a recepteket, amiket a Szüleimtől, Dédikémtől, Nagymamámtól stb. tanultam.
Sokszor eszembe jutott, hogy közzé kéne tenni, lefényképeztem az ételeket, de sosem volt rá időm, hogy leírjam a recepteket. Most úgy döntöttem, hogy másokkal is megosztom, mivel ahány ház, annyi konyha. :)
Aztán belém csapott a villám..... ó, én balga azt nem írhatom le, hogy ízlés szerit, mert én utálom a legjobban, ha ezt olvasom, így nekiláttam lemérni, hogy miből mennyit teszek az ételekbe. Főzés közben ott a kis papír és gondosan írkálom két kavarás között. Majd jön tálaláskor a fotó.
Családom tagjai először furán néztek rám, a szemem sarkából azt láttam, mintha arra gondoltak volna, hogy - Anyának elment az esze! Most már úgy látom, kezdik megszokni, sőt a múltkor meg is kérdezték, - Na, mi van, nem fényképezel?
Persze, akkor pont nem fényképeztem, mert már volt fent kép, mivel új receptet tanultam, és a gazdája már tett fel fotót!
Tehát, nekem is nagyon jó, ha éppen nem tudok már mit kitalálni, - ...mert ez is volt, az is nemrég volt ... - , hogy gyorsan keresek valami újat.