Gasztroújságíróként számos idegen nyelven írt cikkel találkozunk az interneten, amelyek a magyar specialitásokat próbálják megismertetni a külföldi közönséggel. Némelyik ilyen cikk kifejezetten jól sikerült. A Smithsonian oldalán Rachel Laudan, egy gasztronómiával foglalkozó történész írt egy érdekes és informatív anyagot arról, hogyan vált a gulyás pásztorételből hazafias szimbólummá a 19. század közepén. A legtöbb szöveg azonban nem ilyen alapos és pontos. Összegyűjtöttük nektek külföldi újságírókollégáink legnagyobb bakijait.
1. Túró Rudi mint ősmagyar fogás
Az Atlas Obscura gasztromagazinján számos érdekes cikket olvashatunk a világ legizgalmasabb ételkülönlegességeiről. Kedvtelve szemezgettem a legizgalmasabb fogások között, de hamar elvesztettem a bizalmamat az oldal szakértelmében, amikor találkoztam egy cikkel, ami a magyar Túró Rudit mutatja be a nemzetközi olvasótábornak. A szerző szerint ez az édesség a magyar gazdasszonyok agyszüleménye volt, akik a saját konyháikban készítettek túróból csokival bevont rudacskákat. Ez egy orbitális tévedés. Mandeville Róbert, az Erzsébetvárosi Tejüzem művezetője fejlesztette ki a Túró Rudit, de a csokival bevont túródesszert ötletét az 1954-ben a Szovjetúnióba látogató tejipari szakemberek lesték el. A szovjet élelmiszermérnökök már a harmincas években rájöttek a tutira: az édes túró és a csokoládé igen jó párost alkotnak. Az ízHUSZÁR egy teljes cikket szentelt a témának.
2. Az egészséges főzelék
A főzelék kétségtelenül a magyar konyha egyik fontos különlegessége, nem véletlenül szerepel a The Culture Trip összeállításában is. A szerző sok helytálló dolog mellett azt hangsúlyozza, hogy a főzelékek nagyon egészségesek. Ezzel az állítással azért lehet vitatkozni. Bodon Judit, a Nosalty dietetikusa cikkében kiemelte, hogy a főzelék valóban fontos rostforrás lehet, de az étel kalóriatartalmát nagyban megemeli a rántás vagy a habarás. A szakember azt tanácsolja, hogy inkább saját anyagával sűrítsük a főzelékünket, vagy tekintsünk el teljesen attól, hogy sűrűbbé próbáljuk tenni az ételünket. Azt már csak félve teszem hozzá, hogy az angol cikk szerzője szerint a főzelékeket csak habarással készítik, a sokkal elterjedtebb rántásos megoldást nem írta le.
3. Halászlé kagylóval
A fentebb említett Culture Trip cikkben van még egy meglehetősen szembeötlő tévedés. A halászlé ismertetésekor az étel leírása mellett látható kép egy világos, tengeri kagylóval és tintahallal dúsított levest ábrázol. Reméljük, a hazánkba látogató turisták nem ezt a levest fogják keresni az éttermekben. A fogás jellegzetességeinek a leírásakor is meglehetősen pontatlan volt a szerző, mert a bajai halászlé ismertetésekor kifeledte a leves egyik legfontosabb összetevőjét: a gyufatésztát.
4. Kalifornia paprika tepsiben sütve: töltött paprika
Következő versenyzőnk a BuzzFeed Food. Az oldalon található összeállítás kissé hiányosan, de alapvetően helyesen ismerteti sokunk egyik kedvenc magyar klasszikusát, a töltött paprikát. A probléma ismét elsősorban az ételt illusztráló képpel van, amin színes kaliforniai paprikák láthatóak csinosan felsorakoztatva egy tepsiben, és valami rizses keverékkel megtöltve. Ismét csak remélni tudjuk, azok a külföldiek, akik a képek alapján kedvet kapnak a fogáshoz, nem fognak csalódni, ha szembesülnek egy igazi, hús-vér, paradicsomszószban úszó töltött paprikával.
5. Dobos torta csokis piskótával
Igazi nemzeti kincsünk a vékony piskótalapokkal, és a maga korában úttörőnek számító lágy, csokis vajkrémmel töltött dobostorta, amit hiába fed egy tükörfényes "karamelldob", nevét nem erről kapta. A sütemény Dobos C. József cukrászmester találmánya volt. 1885-ben, a budapesti világkiállításon a Monarchia elitje teljesen beleszeretett a sütibe - volt, hogy jég közé rakva szállították egészen Bécsig. A Flavorverse cikkéből tájékozódók azonban meglehetősen nagy bajba kerülhetnek, ha találkoznak egy igazi dobostortával. A magazin szerint ugyanis a torta csokis piskótával készül, ráadásul a mellékelt képen egy olyan csokitorta látható, aminek nincs is karamell a tetején, noha a szövegben írnak erről.