Szuna Noémi 2016-os kávékönyve, a Kávé - Csészével a világ körül után idén új könyvvel jelentkezett, ezúttal teázni hívja az olvasókat. A Central Médiacsoport gondozásában megjelent könyv a teázás kulturális, történeti és gazdasági hátterét is bemutatja, amellett, hogy megismerteti az olvasót a különböző teafélékkel. A teázás szertartásáról, a teakultúra újjászületéséről beszélgettünk a szerzővel.

Fehér teát szürcsölgetünk egy pici kerámiakupából. Van jelentősége annak, hogy milyen típusú teát milyen csészéből fogyasztunk?

Van, de nem a tea, hanem a fogyasztói kultúra határozza meg. A tea európai elterjedésével együtt fejlődött a kontinens porcelángyártása, ami Kínában már a 14.-15. században nagyon fejlett volt.. A tea nagyjából a kávéval egyszerre érkezett meg, és a kontinensen a kávé lett népszerűbb - kivéve Angliában. Ugyanebben az időben az étkezési szokások is átalakultak, finomodni kezdtek - fellendült porcelángyártás is a kínai porcelánexport hatására. Mivel egy rendkívül finom anyagról van szó, a forró ital nagyon gyorsan átmelegíti, így került a rá a fül, tulajdonképpen praktikus megoldásként. A nagy különbségek másból fakadnak - a britek lefőznek egy liter fekete teát, és tejjel, cukorra iszogatják, míg el nem fogy. Ezzel szemben Kínában a teát 5-10 másodpercig hagyják csak a forró vízben, a teát kitöltik, megisszák, és utána újraforrázzák - de mindig csak annyit, amennyi egyszerre elfogy. De visszatérve a kérdésre: Európában főleg porcelánból teáznak. Ázsiában viszont a kerámia és az agyag is népszerű, de ezek is kezdenek egyre inkább elterjedni nyugaton ahogy nő az érdeklődés a keleti teázás iránt.

Neked tea vagy kávé?

Nekem mindkettő. Napközben kávé, este inkább tea. De hangulatfüggő is - a teázás egy sokkal lassabb, szertartásosabb dolog, és én kifejezetten szeretek teaházban teázni. Bár mindkettő egy társasági esemény, teaházban szeretek odaülni a pulthoz és tanulni, figyelni. Egyébként otthon sokkal könnyebb jó teát készíteni, mint jó kávét. A teázás és kávézás között különbség az is, hogy a kávét fél perc alatt eléd teszi a barista, és akár egy-két perc alatt megiszod, míg a teakészítés közben van köztetek interakció, és elfogyasztani is jóval tovább tart. Figyelni kell arra, hogy ne hűljön ki a tea, de lassan, odafigyelve kell elkortyolni. A modern kávékultúrának az alapja a sietség, ami az olaszoknál kialakult. Kérnek egy espressót, egy perc alatt megkapják, állva megisszák, és mennek a dolgukra. A teánál ez elképzelhetetlen, a teázásnak van egy folyamata, amit vendégként is elvégezhetsz. A kávénál ebből kimaradsz. Mikor anyagot gyűjtöttem a könyvhöz, sokan mondták nekem, hogy a tea nagyon fókuszálttá, és egyben nyitottá is tesz. És ebben van valami. Leülünk egymással szemben, egymásra figyelünk, és mivel idő elfogyasztani, meg is nyílunk egymásnak.

Újságíróként indultál, majd PR-szakember lettél...hogy került képbe a gasztronómia?

Eredetileg közélettel foglalkoztam, majd a húszas éveim végén bekerültem egy szaklap kiadóhoz. A kiadványok miatt kezdtem foglalkozni a gasztronómiával, és ott alapítottuk a CAFÉ&Bar magazint, ami már a kávéról is szólt. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy végig tudtam kísérni azokat a változásokat, amelyek kávéfronton az elmúlt 10 évben történtek a hazai piacon, és aztán a teát is, ami pár éve indult.

Miért pont a kávé fogott meg?

Ez egy piaci döntés is volt. Tíz éve egyre több fajta kávét kezdtek behozni, megindultak a baristaképzések, és engem elvarázsolt ez a világ. A tea is régóta érdekel, de sokáig csak külföldön tudtam elmélyedni benne, egy-egy utazás alatt, mert itthon egyszerűen nem volt szó a teáról.

A kétezres évek elején nyílt itthon pár teaház - keleties, füstölős, shisha, puffon üldögélő vendégek, de ez csak egy előszél volt. Mi indikálta itthon az újhullámos teakultúrát?

Nagyon sok teaház nyílt a '90-es években, ami inkább az ezoterikus oldaláról közelítette meg a teázást. Nagy változás volt a korábbiakhoz képest, és volt pár jó teájuk, de inkább a sokgyümölcsös-fűszeres vonalat képviselték. Nem igazán akartak minket edukálni, inkább a kávéházas és kocsmás közeg egyik alternatívája volt - ezeken a helyeken általában nem lehetett dohányozni. Aztán, ahogy külföldön is fellendült újra a kínai teakultúra, itthon is egyre több szakértő lett, akik tudatosan, termőterület szerint hozták be a zöld teát vagy éppen az oolong-ot. Ez egy teljesen más világ, sokkal letisztultabb, mint a kétezres évek keleties környezete. Két éve indítottam el a Tea Napja nevű rendezvényt, és azt látom, hogy van egy kör, aki egyre tudatosabban keresi a teákat, és egyre jobban ért hozzá.

Vannak még újdonságok a teában?

Mindig vannak újdonságok, mint a bornál. Vegyük például a fehér teát. Számos termőterülete, fajtája van és nem mindegy, hogy mikor és hol szüretelik. A teánál számít, hogy honnan származik, hogy mennyi idős a fa, amiről szedték, mikor szüretelték, meddig hagyták állni - vagyis rengeteg újdonságot tud nyújtani.

Volt valaha Magyarországon teakultúra?

Igen, a reformkorban nálunk is elterjedt a teázás, az egyik nagy rajongója pont Széchenyi volt, talán pont azért, mert éveket töltött Angliában. A reformkori írok körében is egész elterjedt volt, szóval nem volt annyira hozzáférhetetlen a jó tea. Magyarországon először a kínai tea került a piacra, aztán létrejöttek a nagy konszernek, ők elkezdtek a brittektől vásárolni, ahol már a sri lankai és indiai tea is nagyon erős volt. Volt egy-két teaszalon is a háború előtt, de Pest egyértelműen kávéfőváros lett. Ennek ellenére a délutáni tea egész Európában, így nálunk is divat lett, de ez inkább egy társasági eseményhez kötődött. Ezt amúgy egy angol hercegnőnek, Lady Annának köszönjük, aki nem szerette, hogy a korai ebéd és a késői vacsora között folyton éhes - alapvetően enni szeretett volna, és a délutáni harapnivaló mellé általában kért egy csésze teát is - , ebből alakult ki az ötórai tea. Ez aztán elterjedt az egész kontinensen, és addig tudott működni, míg a nők nem kezdtek el dolgozni, így a teaszertartás a hétvégére maradt, illetve átvették a szállodák, és néhány teaszalon. De Magyarországon ez inkább egy otthoni, kulturális-társasági esemény volt.

Szerinted mitől lesz valaki teás?

Én azt gondolom, hogy két csoport nyit először a tea felé - az egyik, akinek van valamilyen ázsiai érdeklődése, és szembe jön vele a tea abban a kultúrában. A másik a jó értelemben vett gasztrosznob közönség, aki már tudja, hogy ha jót eszünk, jó bort és jó kávét iszunk, akkor nehogy már a tea maradjon ki ebből. Illetve sokan vannak, akik a barista közegből érkeznek. Érdemes teaházakban kezdeni, figyelni, kóstolókra járni, és könyveket olvasni - a teázásban pont az az izgalmas, hogy állandóan tanulható.

Neked van kedvenc teás sztorid?

Nekem az egész érdeklődésem olyan 8-9 éve kezdődött - akkor voltam először Japánban, és nagyon szembetűnő volt, hogy egy átlagos japán teaházban mennyire próbálnak ellenállni annak, hogy az átlagos európai turista begyalogoljon, és csak úgy, szertartás nélkül teázgasson, minden tudás nélkül. Ott volt az első beakadás abban, hogy milyen óriási különbségek vannak köztünk. Amikor sok évvel később volt lehetőségem végignézni egy japán teaszertartást, az hatalmas élményt nyújtott. Történelmileg az a kedvencem, hogy mennyire kísérleti jellegű volt az európaiak teázási szokásainak a kezdete. Ázsia nagyon zárt világ volt, nem szívesen adták át a teázással kapcsolatos tudásukat. A filteres tea kialakulása is egy köszönhető - egy amerikai teakereskedő kis textiltasakokba porciózott ki különböző teákat, és úgy küldte el a megrendelőnek, aki nem tudta, hogy ezeket ki kell bontani, és úgy ahogy volt, beáztatta zacskóstul. Szóval a filteres tea például így született meg. A bostoni teadélutánról nem is beszélve - végül is egy új állam köszönheti a születését annak, hogy meg akarták emelni az imádott tea adóját!

És ezt olvastad már az ízHuszár Magazinon?

Ezért lesz idén június 25.én az Anthony Bourdain emléknap, és így lehetsz részese te is!