Több, mint másfél éve, hogy Széll Tamás és Szulló Szabina megnyitották a Hold utcai piacon a Stand25 bisztrót, de régóta sejthető, hogy újabb helyet készülnek nyitni. Pár hete ez is megtörtént - a páros új étterme a belvárosban, a korábbi Lou Lou és Márga helyén, Stand néven nyílt meg, és több szempontból is kilóg a hazai fine dining éttermek sorából, de ez egyáltalán nem negatív kritika, sőt.
A helyszín szempontjából érdekesség, hogy ebéd vagy vacsora közben végignézhetjük, milyen is egy pörgős étterem konyhája - egy üvegfalon keresztül ugyanis tökéletes bepillantást nyerhetünk a konyhai munkafolyamatokba, és lépésről lépésre követhetjük a precíz fogások megszületését. A menü szempontjából is tud újat mutatni a hazai fine dining éttermekhez képest: sokkal közérthetőbbek az ételek.
A fine dining egyik legnagyobb erénye, és egyben hibája is, hogy túl sok ízt pakolnak egy tányérra, és a második fogás után már egyre nehezebben tudjuk élvezni az egymáshoz illő vagy egymást kiegészítő zamatokat.
Ehhez képest Széllék olyanok, mint a bölcs tudós: nincs szükségük mágikus füstökre, szemfényvesztésre és varázslatra, mert megengedhetik maguknak, hogy egyszerűen tökéleteset nyújtsanak.
A hangsúlyozottan magyaros ételekre fókuszáló étterem fogásai nincsenek túlgondolva, egyszerűen olyanok, amilyennek a mesében lenniük kéne.
Harmadik különlegessége a helynek, hogy fine diningsága ellenére elég baráti árakkal dolgozik. Nem olcsó, de egy három fogásos ebédmenü egy főre itallal és szervízdíjjal együtt kijön 10.000 forintból, így kifejezetten megfizethetőnek számít.
Mivel hárman mentünk, az étlap nagy részét sikerült végigkóstolnunk - még mielőtt megkaptuk volna az előételt, már egy csomó finomsággal kedveskedtek nekünk. Először házi kovászos kenyér, barnított vaj, körözött, és Baumgartnerék sonkája illetve szalámija érkezett. Hogy a körözött kaviárformában érkezett-e, szárazjégen? Nem, cserébe olyan volt, mintha egy etalonnagymama készítette volna - zseniális. Kaptunk füstös padlizsánkrémet paprikás tésztába bújtatva, kukoricavelutét kukoricahajjal és paprikaolajjal - ami egyébként egy csodálatos, tényleg minden ízében kukoricás krémleves volt, és életünk legjobb sajtos-tejfölös lángosát. Sajnos csak egy falatka volt, de innen is kérdezném Tamástól, hogy mikor nyit lángosozót.
Az elsők közül a meggyzselébe bújtatott kacsamáj, alias kacsamáj, bodza, meggy volt a kedvencünk, de erősen ajánlott a sültpaprika-saláta, illetve a velő, torma újkrumpli hármasa is. A második fogások közül nagyon nehéz választani: ott van egyrészt a Stand25-ből jól ismert, megunhatatlan gulyásleves, ami hortobágyi szürkemarhanyakból, faszenes elősütéssel készül, és egy kis citromhéj teszi pikánssá.
A második opció annak kihagyhatatlan, aki szereti a halászlevet: a bajai változatba egy füstölt hallal, ponttyal, haltejjel töltött ravioli kerül betétnek, az íze selymes, könnyű, tisztán halízű - valami ilyesmi lé rotyoghatott száz éve a bajai Duna-parton az üstökben. A harmadik választási lehetőség egy falat Bocuse d'Or: Tamás negyedik helyezett táljának egy darabját is megrendelhetjük, ha szeretnénk tudni - többek között - , mivel nyűgözte le a zsűrit 2017-ben.
A főételeket is végigkóstoltuk: a legjobban egyértelműen a feláras bárányt szerettük. A báránygerinc és -csülök gombával és gerslivel töltött nyári savanyú káposztával egy falat Erdély volt. Én részemről a saját választásomért is rajongtam: a nyári szarvasgombával töltött zeller savanyú almával és zeller-gombajus-vel olyan volt, mintha beleharapnánk egy eső utáni erdőbe.
A desszertek közül nem volt kedvenc, mindenkinek más ízlett a legjobban, de megjegyezném, hogy Andris szerint az őszibarack, akácméz, joghurt triónak annyira primér gyümölcs íze volt, hogy még az őszibarack kis szőreit is érezni vélte. A cseresznye, mogyoró, csokoládé kombinációját azoknak ajánljuk, akik egy többfogásos menü után is vágynak a tömör csokis ízekre, a somlói pedig megéri a plusz 1000 forintos felárat, mert szinte sehol nem készítenek már tisztességes darabot.
Amúgy desszertből duplázni is lehet, az étkezés végén egy kilépő ajándék is érkezik: a bonbonválogatásban találunk almás pités, Rákóczi túrós, sóskaramellás-csokis, mézes süteményes és csokikrémes-granolás finomságot is.
Hogy miért szerettük leginkább Tamás és Szabina éttermét? Mert önazonos, fölösleges flancolástól mentes, egyszerű és tökéletes. Ha bárki előtt villogni szeretnénk a magyar konyhával, akkor nyugodt szívvel vigyük el a kiszemeltet a Standba, garantáltan nem bánjuk meg!
És ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?
A legjobb helyek a Balatonnál: itt egyél, igyál ha a magyar tengerre mész!
