Ha minden alkalommal büszkén veszed elő a vászonszatyrodat a boltban, mondván, mindenki felet állsz, aki teknősök orrába beduguló nejlonszatyrokat használ, akkor ezek után mindent másképp látsz majd. Sajnos. És mi már megint nem tudjuk, mit gondoljunk.

Az Index egy igen elgondolkodtató cikkéből ugyanis most az derül ki, hogy a vászontáskák nagyobb ökológiai lábnyomot hagynak, mint nejlon társaik.

Ez is érdekelhet:

Egy darab mekis vagy Starbucks-os papírpohár 20 év alatt bomlik le - de ez most megváltozik!

2 tényező alapján kell vizsgálni a témát:

• a lebomlás hossza és a hulladékképződés szempontjából,
• illetve hogy előállításától számítva mekkora ökológiai lábnyomot hagy az adott termék.

Az első szempontot vizsgálva természetesen az utóbbi időszakban Antikrisztusnak kikiáltott polietilén szatyrok vesztenek, mert rengeteg szemetet termelnek, és nehezen is bomlanak le.

A második szempont szerint viszont - sajnos - a pamut vászontáska a vesztes, hiszen előállítását tekintve sokkal több vízre és energiára van szükség, mint nejlon megfelelőjénél. Gondoltad volna?

A megdöbbentő adatok:

Egy 2011-es tanulmány szerint egy vászontáska előállítása a nulláról kezdve 271,5 kilogramm szén-dioxid kibocsátásával jár, ugyanez egy nagy sűrűségű polietilén szatyor esetében 1,5 kilogramm.

Ezek fényében a szakemberek odáig mentek, hogy a legrosszabb, amit tehetünk, ha biopamutból készült vászontáskát választunk.

Tudod, mi az az ökológiai (karbon) lábnyom?

Értéke megmutatja, mennyi közvetlen és közvetett üvegházgáz-kibocsátással jár egy tevékenység, mértékegysége a szén-dioxid egyenérték (CO2e). Minél nagyobb, annál intenzívebb az éghajlatváltozásra való hatása.

Ha "csak" a karbonlábnyomot nézzük, igen ironikus megállapításra juthatunk: a nagyon vékony, mostohagyerekként kezelt nejlonok terhelik LEGKEVÉSBÉ a környezetet - de ne felejtkezzünk meg arról, hogy itt más aspektus is be kell, hogy lépjen a képbe, például hogy mennyi idő alatt (nem) bomlanak le, milyen hatással vannak az óceánokra, az élővilágra, vagy mennyi mikroműanyagot termelnek. A képlet tehát nem egyszerű.

Ez a megoldás?

A dán környezetvédelmi hivatal szerint egy vászonszatyrot 7100 alkalommal kell újrahasználni ahhoz, hogy ugyanott legyen az előállításának környezetre gyakorolt hatása, mint a műanyagszatyoré. Ha a szatyor biopamutból készül, ez a szám 55 évre ugrik.

Akkor mégis mit tegyünk?!

A tanács viszonylag egyszerű, 100%-ig úgysem tudunk jól dönteni: ha van vászon- vagy nejlonszatyrunk, használjuk őket, ameddig tudjuk, minél tovább, akár évekig. Vigyünk minden bevásárláshoz sajátot, ne vegyünk újakat, pörgessük a meglevőket, mossuk el őket, ha koszosak, vigyázzunk rájuk!

Ezt is nézd meg:

Veszélyes dolgokat esznek meg a fiatalok egy netes kihívás miatt