A műanyagok hihetetlenül ellenálló anyagok - gyakorlatilag nincsenek olyan mikroorganizmusok, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy megbontsák a szerkezetüket. Ráadásul az oxidációval szemben is ellenállóak, így nem igazán akad semmilyen természetes ellenségük. Ezzel együtt az UV-sugárzás hatására az oxigénatomok képessé válnak arra, hogy beépüljenek a polimerláncokba, így lassan széttöredezik az anyag - ezt a folyamatot mechanikus dörzsölődés és súrlódás is elősegíti. Ez az aprózódás olyan mértéket ölthet, hogy a műanyag mikroszkopikus darabokra morzsolódik szét. Ezeket nevezzük mikroplasztiknak. Az elfogyasztott halakkal, vízzel, de sok egyéb, összetett módon is ezek a részecskék a szervezetünkbe kerülhetnek.

Nanna B. Hartmann, a dániai műegyetem kutatója szerint egyelőre nem tudjuk tényszerűen, mekkora kockázatot jelentenek az apró műanyagok.

Egy Hartmann és társai által 2018 júniusában publikált tanulmány szerint pánikra semmi ok, egyelőre nem érdemes kizárni semmit az étrendünkből a mikroműanyagok miatt. Kétségtelen, hogy a mikroműanyag veszélyes lehet az emberi szervezetre: egyfelől alkalmas arra, hogy megkössön olyan szennyező anyagokat, akár baktériumokat, amelyek az emberi szervezetbe kerülve károkat okozhatnak. Másfelől a műanyagok előállítása során mérgező anyagokat (pl.: biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók) is használnak, amelyek beszivároghatnak az élő szervezetekbe. A szakember szerint további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy mindenféle pánikkeltés nélkül, tényszerűen meg tudjuk állapítani azt, mekkora arányban vannak jelen a mikroműanyagok az ételeinkben, italainkban, és pontosan mi az élettani hatásuk.

A helyzet bonyolultságát jól illusztrálja az az eset, amit Hartmann a Munchies-zal osztott meg. Az elmúlt időszakban nagy nyilvánosságot kapott, hogy kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét a csapvízben. A szakember szerint a kutatással nem csupán módszertani, mintavételi problémák voltak. Az, hogy egy jelenségre, a csapvízre fókuszált, elterelte a figyelmet arról a sokkal fontosabb problémáról, hogy az egész világunk tele van műanyagokkal, és folyamatosan ki vagyunk téve a hatásuknak. Nem csupán egy-két jól körülhatárolt élelmiszercsoport az, amiből a szervezetünkbe kerülhetnek a mikroműanyagok.

Ha 10 percig az asztalon hagyunk egy pohár kávét, a levegő biztosan hord bele valami mikroműanyagot. Ha máshonnét nem, a műszálas pulóverünkről.

A szakember azt hangsúlyozza, hogy fel kell térképezni azokat a lehetséges útvonalakat, ahogyan a mikroműanyagok a szervezetünkbe juthatnak. A műanyag csomagolások, de egyéb műanyag tárgyak is forrásai lehetnek ennek a szennyezésnek.

TUDTAD?

Damil – 600évMűanyag pohár – 60évMűanyag palack – 450évMűanyag szatyor – 200 – 1000évEldobható pelenka – 550év

Ennyi idő alatt bomlanak le az egyes műanyag tárgyak:

Idehaza a Parányi Plasztiktalány névre hallgató projekt arra tesz kísérletet, hogy az egyelőre bizonytalan mértékben, de vitathatatlanul egészségügyi kockázatot jelentő mikroműanyagok mennyiségét megmérjék a hazai vizekben.

2017-ben, a Tisza és a Tisza tó vizsgálata során kiderült, hogy az európai átlaghoz hasonló mennyiségű mikroplasztik van ezekben a vizekben.

2018 nyarán az Ipoly, a Rába, a Bükkös-patak, végül a Duna mikroműanyaggal való szennyezettségét vizsgálják. AWESSLING Hungary egy akkreditált független laboratórium, ami aMagyar Víziközmű Szövetség, aOrszágos Vízügyi Főigazgatóság, aPET Kupa és a Csodák Palotája partnerségével végzi a méréseket. (A vizsgálat számaiért kattintsatok ide!)

Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

Csak a szádban olvad, nem a kezedben - Ez a jégrém nem fog a ruhádra csorogni!