A strandos kaják nem a kalóriaszegénységükről híresek, de kit érdekel, mert amúgy is kell az energia, ha az embert kiszívta a víz, na meg ugye a bikinialak sem ezen fog múlni...

Jönni fognak hamarosan az olyan klasszikusok, mint a hűtőtáskás fasírtos zsemle, a sajtos-tejfölös lángos - a tökéletes sült krumpli elkészítésének trükkjét már megosztottuk veletek. Most pedig jöhet egy édes löket, a szégyentelenül megrakott strandos gofri!

A gofriról nekem az az első élményem, hogy az unokatesóm kiskorában gyakorlatilag csak ezt, illetve a sült krumplit volt hajlandó megenni. Mentségére szóljon, hogy belga állampolgár, úgyhogy benne volt a nemzeti kaja a vérében. A nagymamámnak tehát nem volt sok választása, kénytelen volt megtanulni a házi gofrikészítés fortélyait, amit aztán minden másnap újból gyakorolhatott, az unokáknak hála.

Emlékszem, olyan gofrisütője volt, ami kör alakban, apró szívekre formázott lapokat sütött, és én úgy szerettem a legjobban enni, hogy megkentem a jófajta házi eperlekvárjával, két szívet félbehajtottam, szendvicset csináltam belőle, a tetejére meg ment a tejszínhab. Igen ám, csak egy gofri öt darab miniszívből állt, amit nem is tudtam mire vélni, mert így mindig maradt egy "árva", aminek nem jutott tető. Emiatt legalább két adagnyit kellett ennem egyszerre, hogy minden kis szívecskémnek jusson pár.

Az ő receptje egyébként nem sokban különbözött a palacsintától, inkább csak a formája volt más.

Na meg jól áll neki a jégcukor is, amit a tésztájába keverek, és sütés közben karamellizálódik a felületén. Ha ilyet nem kaptok, akkor sincs nagy gáz, viszont akkor tegyetek a tésztájába valamivel több cukrot, de ne legyen túl édes, mert jönnek még rá a feltétek.

Még ma is az eperlekvárosat tolom a legtöbbször, de ha éppen van otthon Nutellánk, és még nem értünk az üveg aljára, akkor jól megküldöm a gofrit egy púpos evőkanállal. Ha pedig elememben vagyok, akkor simán rágombócozok egy-két adag fagyit is, ami csodásan elolvad az éppen megsült, még forró gofrikon!