Eszcájg 2020.11.30.

Zseb cafe - rejtett kincsek bukkannak elő

Dávid

Hétfő van, és ha ez még önmagában nem lenne elég, akkor bónuszként szétáztat az eső a bringádon. Aztán beülsz egy kávézóba, és megváltozik a napod.

Kissé keresztülhúzta a számításaimat az eső, mert nyilván akkor kezdett rá, mikor felpattantam a bringámra. Nem is jutottam messzire, mert annyira verette neki, hogy muszáj volt félreállnom, és megvárnom, amíg csendesedik kicsit. Ez az idő pont arra volt elég, hogy a következő célba vett hely bezárjon, úgyhogy aztán megfordultam, és inkább elindultam hazafelé. Szerencsére még időben észbe kaptam, hogy a Zseb cafe éppen útba essen. Gyorsan telefon elő, nyitvatartás-csekkolás, és indultam is a célpont felé.

Orbit Gasztro Sikerdíj

Számos jobbnál-jobb gasztrovállalkozás létezik, ezért az Orbit elhatározta, hogy közülük megtalálják a legjobbat! A közönség szavazatai alapján az öt legjobbnak ítélt helyet teszteli a zsűri, többek között én is, mégpedig étel, dizájn és hangulati szempontból.

Ők eddig ismeretlenek voltak a számomra, az Orbit Gasztro Sikerdíj szavazásán találkoztam velük először, sokat nem is lehetett róluk kideríteni, a Facebook-oldalukon is mindössze ennyi áll: A Zseb galériája fiatal és nem fiatal képző- és iparművészeknek nyújt kiállítási és értékesítési lehetőséget. Oké, van humoruk a srácoknak, meg pártolják a művészetet, de sokkal okosabb nem lettem. A másik furcsaság, hogy milyen kávézó az, amelyik hétköznap délben nyit, szombaton meg este hatkor? E két elem együtteséből már sejteni lehetett, hogy itt valami nem stimmel, aztán igazam is lett.

Sárvédő hiányában komótosan gurultam be a Fazekas utcába, ami arra tökéletes volt, hogy kívülről felmérjem a terepet. Pofás front, látszik rajta, hogy low-budget, de kit érdekel, ha ügyesen megoldották. Na meg az a kék szín! Éppen túl voltunk az esőn, úgyhogy kint egy lélek sem, bent is csak egy erélyes barátnő-páros csacsogása hallatszott. Ahogy megérkezik az ember, egyből zavarba ejti a tér, és nem is tudja, merre induljon, úgyhogy inkább rögtön meg is áll a pultnál, és gyorsan rendel valamit. A gyorsaság két fő oka: pont kellemes a választék, simán rá lehet bökni, hogy az ember mit szeretne, plusz minél hamarabb menne tovább felfedezni.

Egy ablak melletti asztalhoz huppantam le, szigorúan fotózós-fény szempontjából mérlegelve, aztán elkezdtem nézelődni. Első volt, hogy szemügyre vettem a hölgyeket, akik még erélyesebbek voltak, mint kintről tűnt, aztán kalandoztam tovább mindenfelé. Velem szemben a falon egy nagymama fotója, rajzzal kiegészítve. Hogy mi ez a plusz elem, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom, találgasson ő. Aztán mellette a villanyórára tapasztva az örömködő Nelson Mandela figyel, amitől mi is önkéntelenül mosolyra húzzuk a szánkat. Az asztalok háztartási csomagolópapírral vannak borítva. Low-budget második felvonás, de megint nem zavar, mert ott díszeleg rajta néhány szál friss virág befőttes üvegbe állítva, ami alatt jelentéktelenné válna a legdíszesebb terítő is, úgyhogy valóban, minek?

A csinos asztaldísz mellett újra szembejön az étlap, ezúttal nem táblára vésve, de szintén kézírással már papírra vetve. Typo-használatból csillagos ötös, meg úgy ízlésből egyáltalán. Lapozgatni nem kell, tényleg rövid, de minden van, ami délben kellhet: kávé, turmix, sör, rövid, kóla. Kaja az nincs, de én szemfüles voltam, és még érkezéskor rámutattam a pulton ékeskedő répatortára – sok választásom nem volt, mert ez volt az egyetlen édes opció –, mellé pedig egy americano csúszott. Az Illy kávétól nem vártam csodákat, de ezt is tudni kell tisztességesen elkészíteni. Sikerült. A répatorta echte házi, le se tagadhatná, de abból szerencsére az a jófajta! Mondjuk nekem nem kellene rá az a cukorszirup vagy akármi, amivel meg van locsolva, de a kávéhoz tökéletes volt. A csokiöntetet pedig még csak meg sem piszkáltam. Nem, még mindig nem szerettem meg a csokit.

Az enteriőr egészére jellemző a jelen és a múlt keveredése. Longboard a bejárat mellett, zöldségesmérleg az ablakban. Zománcozott tejkiöntő és street artos elemek a vécéajtón. Ezt könnyen igénytelenné lehet varázsolni, de ez esetben zseniálisan működik. Elképesztően erős az atmoszféra, és a legjobb, hogy annak akár látszani, ami, tehát elképesztően önazonos: egy szimpla kávézó, ahol ha úgy alakulna, van töményebb is. Nincsenek hibrid cukrászati műremekek vagy kiselőadás a kávébabok pörköléséről, csak süti meg kávé, azt' szevasz. Meg a végén a pénztárgép által nyomtatott, Zseb-pecsétes, kézzel írott "blokk" is. Az ilyen apróságoktól lesz tökéletes.

A már két említett barátnő kezdett olyan mélységekbe belemenni a múlt hétvégi ivászat után egymásnak okozott sérelmekbe, hogy kezdtem zavarba jönni, és mivel kisütött a nap, kilépőnek még legurítottam egy fröccsöt, amihez kiültem inkább a teraszra. Az sem zavart, hogy az asztalon a terítő még nyirkos, mert minden egyes zuga szerethető ennek a helynek, bár a galéria felfedezését a következő alkalomra tartogatom!

Van az a mondás, hogy addig nem tudod értékelni, mid van, amíg el nem veszíted. A Zseb cafe esetében ez fordítva igaz: addig nem tudod, mi hiányzott, amíg meg nem találtad!

Tökéletes hétfői levezető volt, köszönöm srácok!