Stierlitz tudta: nem keverve, hanem rázva.

A Tavasz 17 pillanata című sorozat hőse, Max Otto von Stierlitz (Vljatycseszav Tyihonov) nem is sejtette, hogy viselkedése, megjelenése kelet–európai generációk önmagukat kémnek képzelő hőseinek ideáljává válik. Nem úgy, mint Iam Fleming alkoholista, dekadens típusa: James Bond, a kiégett MI6 ügynök, aki úgy a viselkedésben, mint az italfogyasztásban mértéket adott a világ őt követő wannabe generációknak. Shaken not stirred. Mi is ez?

A martini, de erről most egy cseppet sem

Azt mondják, hogy volt egy Martini nevű mixer valamikor a XX. század elején, aki először keverte össze a száraz vermutot - azaz fűszerbort - ginnel, jéggel és ez annyira jól sikerült, hogy az elkészült italt róla nevezték el. Na most: mindazok, akik meg szeretnék ismerni az eredeti receptet, azok ne ebben a cikkben keressék: mi most csak és kizárólag a vodka Y - azaz ipszilon - pohárban (koktélpohár) készített fajtájával foglalkozunk. Az eredeti amúgy vermut (a később a teremtő lélek nevén iparosított, bepalackozott formában tömegesített száraz vagy édes, gyógynövényekkel kevert borpárlat), gin és jég keveréke. Azonban annak, aki úgy utálja már a gint, mint jelen sorok írója, és hozzá hasonló vonzódást érez a titkos ügynöki lét iránt, annak csupán egyetlen választása lehet, és ez a vodka-martini, népszerűbb nevén: a vodkatini.

Mi is ez és hogyan?

Alapszabály: nem keverjük, hanem rázzuk (shake). Az ital ugyanis annyira egyszerű, mint egy hazafias 007-es megbízás: licence to drink. Aki keveri, és nem shakeli, az bizonyára egy idegen hatalom ügynöke, és az italdzsihádot készíti elő.

Shakerünket az abszolút 0 fokhoz legközelebb eső értékre (közel= kb. 273 Kelvin fok) hűtjük, beletöltünk 6 centiliter jóféle vodkát (e sorok írójának kedvence a Russian Standard, hiszen azt még maga Mendelejev, a periódusos rendszer atyja határozta meg), rádobunk egy leheletnyi Lillet Lime Juice-t, majd rázzuk, rázzuk és rázzuk, aztán átszűrjük. Beleteszünk egy szem olívát. És kész.

Az én vodkatinim

Kora este van. Bemegyek a báromba. A kedvenc mixerem visszafogott, de alapvető örömmel üdvözöl. Tudja, mit kérek. Kisvártatva már hozza is a vodka-martinimet, (természetesen Martini nélkül - a szerk.) azzal a pillantással, ami csak nekem jár, mert tudja, hogy így szeretem:

Ezt összeshake-eli, aztán beletesz egy olívabogyót, lehetőleg abból, amit az édesanyja termel a család dél-olasz birtokán, és saját kezűleg szedte a húga esküvőjére, de maradt még belőle a vendégeknek is.

Felejtsünk el mindent, és adjuk át magunkat az egyszerűség élvezetének, ami maga a „flow”-érzés. A jó vodkatini nem csupán ezt adja, hanem egyfajta dupla nullás licence-et arra, hogy élet és élet felett uralkodva a semmiből valamiként újjá teremtsük magunkat, és ezzel mások vágyainak katalizátorává válhassunk.

Fogyasszák mértékkel!

Italszeretettel:

Al